Isten veled van!
Gyermek
voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz,
sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna!
Zsoltárok
könyve 37:25.
Ezt én is
elmondhatom. Fiatal korom óta – tényleg nem láttam
olyant, aki teljesen Istenre bízta magát, s elhagyottá lett volna. Megnéztem,
mit is jelent az, hogy „igaz”. Íme: akinek
igaz ügye van, igazságos, erényes, kegyes ember. Nem arról van itt szó,
hogy nem érte próba, betegség, szegénység, meg gond és sok-sok probléma! Hanem azt,
hogy nem volt egyedül. Volt mindig VALAKI mellette , aki átsegítette a
nehézségen. Nem volt „elhagyatott” állapotban.
Olvastam
valahol – egy ember közeledni érezte utolsó óráját, és elhívatta a lelkészt,
hogy még egyszer beszélgethessen vele egy kicsit. A beteg lánya – mielőtt
belépett a lelkész – figyelmeztette, hogy a papa újabban olyan furcsa dolgokat
tesz. Például egyszer beszélgetett a mellette levő székhez. A lelkész
benyitott. Egy kisimult arcú, megbékélt embert látott, annak ellenére, hogy
minden tény a közeli véget jelezte. Az öreg kérte, hogy csukja be az ajtót, és
„meggyónt” a lelkésznek. Elmondta, hogy elképzeli, amint Jézus ül ezen a
széken. Bátorítja és vigasztalja őt. Eszébe juttat bibliai igéket. „De ezt a
lányomnak ne mondja el, úgysem értené meg, azt gondolná, megbolondultam”. Pár
nap múlva a bácsi meghalt. Lánya megdöbbenve látta, hogy apja egész
felsőtestével a mellette levő széken pihenve – egészen furcsa pozícióban aludt
el.
Nem kell
félned! Jézus szeret Téged, és soha - soha nem hagy el, hacsak TE nem döntesz
másként!
