kedd, október 21, 2014

Egyenruha



Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.

Péter második levele 1,5-8


11 éves korom óta vezetek autót. Édesapám megtanított, hogy ne neki kelljen beállni a garázsba. Unalmas és hosszadalmas munka egy fárasztó nap után. Két vasajtót is ki kellett nyitni, mire az autó előtt megnyílt a lehetőség, hogy beguruljon. De én, kis apróság, örömmel vállalkoztam a feladatra, és ha már úgy is kezembe volt a kulcs, mindig találtam valami okot arra, hogy akár 5 centimétert is, de arrébb mozgassam az autót. Idővel egyre bátorodtam, és már az utca végén található közértbe is elgurultam.

15 évvel később már nagyobb rutinnal hajtottam a szekeret és egy különös dolog történt. Nem álltam meg a stop táblánál, és bizony ezt a rend éber őre megneszelte és lemeszelt. (Sietnem kellett, máskülönben mindig megállok ;) ) Az érdekes az volt, hogy ahogy előre néztem azonnal láttam, hogy az bizony egy rendőr bácsi. Megkaptam az intelmeket és tovább eredtem.

Azt a részt emelném ki, amikor megpillantottam az egyenruháját. Rögtön tudtam kicsoda ő. A nevét nem tudtam, de ahogy peckesen állt és lóbálta a kezét, egyből megértettem mit akart. Érdekes, nem azt hittem, hogy ő egy néptáncos, vagy, hogy autószerelő. Ő a rendőr.

Most ha van lehetőségünk eme unalmas sorok közül kizökkennünk, akkor talán olvassuk el újra a fent idézett szöveget! … Ilyeneknek kellene lennünk, és azonnal felismernének bennünket, és rögtön tudnák, hogy kik vagyunk és hova tartozunk. És ez eredményességhez vezetne!