szerda, szeptember 10, 2014

Szelíd tanács


„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”
(Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet, 1-2. vers)

Az egyik legkényesebb dolog a gyülekezeti életben, a másik útbaigazítása, tanácsolása. Oly sokszor teszik fel nekem is a kérdést: Atyafi! Ezt meg ezt hallottam/láttam xy testvérnél. Most megmondjam neki, hogy ez helytelen, vagy ne mondjam? Lehet meg fog sértődni.

De, ha nem mondom meg, akkor „Vétkesek közt cinkos, aki néma”… Szóval mit tegyek? Vagy tudod mit, úgyis te vagy a lelkész, mond meg neki te!

Egy biztos, ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma eset. Van, aki önmaga rájön saját hibájára, még mielőtt szólnának neki, van, akit egy szelíd hangú beszélgetéssel rá lehet vezetni, hogy gondolja át mit tett, és van, akinek még a rettentés sem használ.

Nincs tehát egyen recept erre vonatkozóan, mégis a lelkületet illetően úgy vélem, érdemes lenne jobban megfogadni E.G.White tanácsát ebben a kérdésben:

„Csakis azok élnek Krisztusért, csakis azok hoznak nevére tisztességet, csakis azok igazak Mesterükhöz, akik igyekeznek megmenteni az elveszettet.”

„Éreztél-e felelősséget valakiért, akit tilos ösvényen kószálni láttál? Megfeddted-e gyengéden? Megsirattad-e? Imádkoztál-e vele és érte? Kimutattad-e gyengéd szavakkal és gondoskodó tettekkel, hogy szereted és meg kívánod menteni?

„A tévelygőt más úton visszanyerni nem lehet, csak a szelídség, gyöngédség és nyájas szeretet szellemében.

„Ne vesd meg a bűnöst, de kérleld
Nyájas, gyöngéd szóval
Vidd vissza Istenhez az elveszettet
Az emberiességhez, és a jóhoz.
Hisz magad is ember vagy csupán
Gyönge ember, elbukhatsz, mint ő.
Légy hát kegyelmes az elesetthez
Hogy az Úr hozzád is kegyelmes legyen.”

/Részletek E.G.White, Bizonyságtételek V. kötet, Szeressük a tévelygőket c. rész (603-613.o.)/