szerda, szeptember 17, 2014

A szavak ereje



„Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet”
(Példabeszédek könyve 25. fejezet 21. vers)

Egyszer egy békétlen szívű asszony, miután nem bírta elviselni, hogy a falu kiközösítette, szomorúan ment fel a község melletti dombon álló templomhoz, hogy elsírja bánatát a lelkésznek.

Kint a virágoskertben találta a lelkészt és rögtön meg is kérdezte: Mondd meg nekem, miért nem szeretnek engem az emberek?

A lelkész, aki ismerte az asszonyt és annak áskálódó, kellemetlen természetét és éles nyelvét, felvett egy elhervadt virágot a földről. Az elnyílt virág koronája helyén már csak kis fehér szárnyas magvak ültek. Fújjál rá - mondta az asszonynak.

Az asszony ráfújt és a könnyű kis magvak szétrepültek a levegőben, majd lassan lehullottak a földre. Most légy szíves, szedd össze ezeket a magvakat. - Nem tudom - válaszolta az asszony. Már nem látszanak, és ki tudja, hova hullottak?

Igen - mondta a lelkész -, ki tudja hova hullottak. Azokat a szavakat éppen így nem tudod összeszedni, amiket szétszórtál az emberek között. Ott fekszenek, ahova hullottak, és kikelnek majd, éppen úgy, mint ezek a magocskák.
Fogd meg ezt a követ és hajítsd el - mondta neki a férfi. Az asszony zavartan megtette. Lehetett hallani, amint a kő zörögve gurul lefelé a domboldalon, nekicsapódik más köveknek és lehuppan a földre.

- Most hozd vissza. - Ezt nem tudom - mondta az asszony -, hol találnám meg azt a követ a sok törmelék között? Nos, éppen így nem tudod visszahozni valakinek a reménységét sem, amit a te szennyes szavaiddal tönkretettél.

Törd le ezt a hajtás innen a fenyőről - parancsolta a férfi. Az asszony most már gépiesen engedelmeskedett. - Most tedd vissza rá megint, ahogy volt. - De ez már igazán képtelenség! - tört ki az asszony. Igen - mondta a férfi -, ez képtelenség! Ugyanígy nem tudod visszaadni valakinek a sarjadó hitét, a másokban való bizalmát, amit a te botránkoztató, bomlasztó szavaiddal eltörtél.

Határozd el, hogy nem dobálsz tovább köveket másokra, és nem töröd le mások kedvét panaszkodásoddal! Hanem „Betöltekezel Szent Lélekkel, beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.” (Ef.5:18-19)

Mert ez olyan, „Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.” (Péld.25:25)