csütörtök, szeptember 04, 2014

A mennyország Kulcsnélküli Kapuja

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.”
Máté írása szerinti evangélium 16:24-25

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye Michael Ende A végtelen történet volt. A történet Fantázia országban játszódik, ahol a főhősnek, Atrejunak egy kalandos küldetést kell teljesítenie. Útja során érkezik el a Kulcsnélküli Kapuhoz, amin csak az tud átjutni, aki teljesen lemond arról, hogy átjusson rajta. A különös Fantáziabeli próba – miközben olvastam – igen elgondolkodtatott. Ha Atreju küldetése ezen a kapunk keresztül vezet, akkor nyilván át is akar jutni rajta, de ez csak úgy lehetséges, hogy ha nem akar átjutni rajta. Ez nyilván valóan megoldhatatlan.
Úgy érzem, mintha Jézus is valami hasonló próba elé akarná állítani az embereket. Csak akkor tarthatom meg az életem, ha elvesztem azt? És ha nagyon ragaszkodom hozzá, akkor épp az ellenkező hatást érem el? Ez föloldhatatlan ellentmondás. Hogyan lehet ezt teljesíteni? Mit akar Jézus evvel mondani?
Sokat hallani arról, hogy mi mindent kell teljesíteni, ahhoz, hogy a mennyországba jusson valaki. De vajon nem vezérelhet bennünket az önzés abban, hogy a mennyországba akarunk jutni? Mert ha csak azért vagyok jó, azért élek erkölcsösen, azért segítek másokon, azért vagyok példás keresztyén, hogy Isten a végén örök élettel jutalmazzon meg, akkor minden tettem motivációja az önzés. Önző emberek előtt pedig nem nyílik meg a menny kapuja sem. Mit szólnánk, ha Isten kijelentené számunkra: „Akár milyen jó vagy, akár milyen nemes tetteket viszel véghez, nem fogsz üdvözülni.” Hogy reagálnánk? Továbbra is odaadó keresztyén életet élnénk? Vagy fölháborodva kijelentenénk: „Hát akkor minek úgy erőlködni?”
Jézus mondásában lepleződik le, hogy ki milyen indítékkal éli vallásos életét. Ahhoz, hogy Jézus követői legyünk, le kell mondanunk magunkról, a vágyainkról, sőt még talán arról is, hogy üdvözülni akarunk. Ne a mennyei kincsek ígéretéért legyünk Krisztus-követők. Tegyük a jót kizárólag a jóért, nem várva viszonzásul semmit, sem embertől, sem Istentől. Mert csak akkor nyerhetünk üdvösséget, ha nem az üdvösségért élünk keresztyén életet. Aki ilyen önzetlenül tesz jót, az követi igazán Jézus példáját, aki mindenről lemondott, hogy fölvegye a keresztet…, értünk emberekért…

Ma is mondj le magadról, önző céljaidról, én-központú vallásosságodról, hogy önzetlenül követhesd Jézust!