szombat, augusztus 30, 2014

Tiszta égbolt


„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.”

Ézsaiás 44:22

Mindig szerettem a nyár kéken ragyogó tiszta égboltját. Szünidőben, reggelente kiszaladtam az udvarra, felnéztem az égre és nagyon boldog voltam, ha nem láttam egy felhőt sem. Tudtam, aznap mindent megtehetek, amit szeretnék. Kirándulhatok a hegyekbe, erdőkbe a barátokkal, lemehetek a pályára focizni vagy a játszótérre a lányok után. Átruccanhatok bicajjal a legjobb barátomhoz a szomszéd faluba és onnan még vagy százfelé mehetünk együtt. Megannyi lehetőség… De ha felhős volt az ég, ha beborult, akkor a kedvem is rosszra fordult, mert jött az eső és elmosta a napomat, de néha az egész hetemet is. Ilyenkor nagyon vártam, hogy vége legyen, hogy az égi takaró felszakadozzon, hogy a maradékot elfújja a szél és én mehessek újra játszani.

Gondoltál már arra, hogy minden rossz, amit elkövettél korlátoz téged, elhatárol másoktól, beszűkíti a lehetőségeidet? Pontosan úgy, mint az esős idő, hosszabb-rövidebb időre. Megakadályoz abban, hogy azt tedd, amit szeretnél, hogy boldog légy. Sokszor csak a fellegek gyülekeznek. Elkövetsz ezt-azt, még nem látod mi lesz, hisz néhány pamacs az égen még nem akadályozza annyira a nap sugarait. De aztán összeállnak, összesűrűsödnek, mert a feltámadt szél összetereli őket, mint ahogyan a próbák idején is nehezebb megállni. Majd akkor, amikor nem is várod, hirtelen kitör a vihar.

Csak két módon lehet tiszta az égbolt. Ha a sűrű, sötét felhőkből lezúdul az ár, vagy és ez a jobbik megoldás, ha a kisebb fellegeket felszárítja a napsugár. Engedd, hogy Isten napsugara munkálkodjon életed égboltján addig, míg nem lesznek sötétek a nappalaid!