Tiszta égbolt
„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint
felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.”
Ézsaiás
44:22
Mindig szerettem a nyár kéken
ragyogó tiszta égboltját. Szünidőben, reggelente kiszaladtam az udvarra,
felnéztem az égre és nagyon boldog voltam, ha nem láttam egy felhőt sem.
Tudtam, aznap mindent megtehetek, amit szeretnék. Kirándulhatok a hegyekbe,
erdőkbe a barátokkal, lemehetek a pályára focizni vagy a játszótérre a lányok
után. Átruccanhatok bicajjal a legjobb barátomhoz a szomszéd faluba és onnan
még vagy százfelé mehetünk együtt. Megannyi lehetőség… De ha felhős volt az ég,
ha beborult, akkor a kedvem is rosszra fordult, mert jött az eső és elmosta a
napomat, de néha az egész hetemet is. Ilyenkor nagyon vártam, hogy vége legyen,
hogy az égi takaró felszakadozzon, hogy a maradékot elfújja a szél és én
mehessek újra játszani.
Gondoltál már arra, hogy minden
rossz, amit elkövettél korlátoz téged, elhatárol másoktól, beszűkíti a
lehetőségeidet? Pontosan úgy, mint az esős idő, hosszabb-rövidebb időre.
Megakadályoz abban, hogy azt tedd, amit szeretnél, hogy boldog légy. Sokszor
csak a fellegek gyülekeznek. Elkövetsz ezt-azt, még nem látod mi lesz, hisz
néhány pamacs az égen még nem akadályozza annyira a nap sugarait. De aztán
összeállnak, összesűrűsödnek, mert a feltámadt szél összetereli őket, mint
ahogyan a próbák idején is nehezebb megállni. Majd akkor, amikor nem is várod,
hirtelen kitör a vihar.
Csak két módon lehet tiszta az égbolt.
Ha a sűrű, sötét felhőkből lezúdul az ár, vagy és ez a jobbik megoldás, ha a
kisebb fellegeket felszárítja a napsugár. Engedd, hogy Isten napsugara
munkálkodjon életed égboltján addig, míg nem lesznek sötétek a nappalaid!