szerda, augusztus 13, 2014

Óvás a szakadástól



„Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.”
(Rómabeliekhez írt levél 16. fejezet 17. vers)

Az apostolok jól látták, hogy Sátán minden módszert bevet majd, hogy elpusztítsa az egyházat, és megtörje Jézus követőinek hitét. A kezdeti véres üldözések azonban nemhogy csökkentették volna, sőt inkább erősítették az első századok közösségét.

Ezért az Ősellenség, szándékának megvalósításához más megoldást talált. Beférkőzni a hívők közé, nézeteltéréseket, szakadásokat okozni, szembeállítani testvért testvérrel, barátot baráttal… S ezen a téren nagyon sikeres.

De hogyan? Miért nem vesszük észre romboló szándékát? Miért nem vagyunk megértőbbek egymás iránt és miért hagyjuk, hogy bennünket használjon fel a bomlasztáshoz?

Tapasztalatom, hogy amíg a Biblia alapvető elveiről beszélgetünk, egyetértés van köztünk. MÉg nem volt olyan, hogy testvérórán valaki feláll és azt mondta volna; Nem hiszek a teremtésben. Jézus nem támadt fel.stb.

Viszont láttam, hogyan képesek hittestvérek egymás torkának ugrani, azért, hogy zöld legyen a szőnyeg és ne piros, hogy mindig térdelve imádkozzunk, vagy néha állva, hogy csak komolyzene legyen a szolgálat, hogy ki szolgálhat egyáltalán…

Úgy vélem, Pál figyelmeztetése rávilágít nemcsak a lehetséges veszélyre, de annak eredőjére is; „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (Apcsel. 20:30)

Vagyis a szakadás oka, az emberi ÉN imádatában leledzik. A szakadárok nem Jézust és kívánalmait állítják a középpontba, hanem saját kicsinyes, önző érdekeiket és véleményüket.

S mily szomorú, hogy míg ezt írom, és te ezt olvasod, megint csak leragadunk ott, hogy magunkat vizsgálgatjuk „talán én vagyok az, aki elárulom?” S közben nem látom, hogy Jézus ugyanúgy meg akar menteni, ugyanúgy könyörög, és ugyanazt az árat fizette társamért és értem is.

Ne egymást nézegessük tehtát, ne egymáshoz méregessük magunkat, hanem Nézzünk „a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.” (Zsid.12:2-4)