szombat, augusztus 23, 2014

Hazugság és mégis…


„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

Példabeszédek 30:8-9

Minden ember ismeri, sőt igaznak is tartja a mondást: „A pénz nem boldogít!” Aztán viccesen hozzátesszük: „azért jó, ha van!” Vagy, ahogy mostanában olvastam egy közösségi oldalon: „A pénz nem boldogít! De azért kipróbálnám…” Mint ahogy minden vicc valahol komoly, úgy ez is. Tudjuk, hogy a pénz nem tesz boldoggá, de amikor mindennapi anyagi szükségleteink nyomják a vállunkat, változik az álláspontunk és el kezdjük magyarázni magunknak, sok mindent elintézhetnénk, megváltoztathatnánk, elérhetnénk, ha lenne miből. Vajon mihez kezdjünk ezzel a dilemmával?
Agúr, aki a fenti bölcs mondás szerzője, azt mondja: Add Istenem, hogy ne legyek se gazdag, se szegény, csak annyit adj, ami nekem elegendő. Gondolom, mindkét állítással tudnánk vitatkozni, mert az emberek nagyobb része, aki szegény, gazdag szeretne lenni; akik pedig a „kiválasztottak” VIP körébe tartoznak, nem szeretnének lejjebb csúszni. Én mégis azt ajánlom, inkább gondolkozzunk el ma reggel bölcsünk indokain!

1.       Ne legyek gazdag, hogy meg ne tagadjam Istenbe vetett hitemet.
Ha gazdag vagy, megváltoznak a szükségleteid, igényeid, vágyaid és céljaid. Nem amiatt aggódsz, hogy mit egyél, mibe öltözz, el ne veszítsd a munkád. Hanem amiatt, hogy legyen minden rendben a befektetéseiddel, hogyan fejleszd tovább az üzleted, a vállalkozásod, mi a helyzet a konkurenciával, ne fizess túl sokat a beosztottjaidnak, de túl keveset sem. Ehhez több ismeretre, bátorságra, éleslátásra, akaraterőre van szükséged, mint egy átlagembernek, de sokkal több időbe kerül és sokkal nagyobb felelősséggel is jár. Mivel emberek tartoznak alád, mindenképpen szembesülsz azzal a ténnyel, hogy hatalmad van felettük. A hatalommal pedig nem könnyű jól bánni. Istennek van a legnagyobb hatalma és amikor hatalmunk van, egy kicsit olyan helyzetbe kerülünk, mint Ő. Királyok, bibliai-, történelmi uralkodók hosszú sora mutatja, hogy lehet itt mindenféle csapdába esni. Aztán, amikor mindebbe belefáradsz, azt gondolod, megérdemled a pihenést, a szórakozást. Így válik a luxus járandósággá és mivel mindened megvan, hatalom, pénz, erő és még sorolhatnám, és mivel mindezt te érted el a két kezeddel, lassan szemed elől téveszted a szegény ács fiát Názáretből.

2.       Ne legyek szegény, hogy elfelejtsem Istenbe vetett hitemet.
Ha szegény vagy, akkor minden, amit szeretnél, komoly erőfeszítésedbe kerül és sokszor még így sem éred el. Csak álom marad a nyaralás, az új autó, gyermekeid iskoláztatása, a finomabb-, egészségesebb étel, a jobb minőségű ruha, a kényelmesebb-, tartósabb berendezési tárgyak. Állandóan a jobb állásért, a jobb lehetőségekért küzdesz, miközben millió sorstársad könyöke üti az oldalad, mert a tömegben farkastörvények uralkodnak. Aztán lassan megszokod, hogy sosem vagy jókor jó helyen, jó időben és a fásultság beleeszi magát a lelkedbe, vagy a cinizmus, esetleg az irigység válik állandó társaddá. A csalódások hosszú sora eltompítja erkölcsi érzékedet és végül megteszed, amit egyébként nem tennél. Mardos a kétely, hogy „miért engedi meg mindazt Isten, ami veled történt?” Végül eljutsz oda, hogy a szegénységben már nincs erkölcs, nincs morál. Sőt, a hithű vallásoskodás is csak a gazdagok kiváltsága, hisz a nincsből nem lehet tizedet fizetni.

3. Azzal éljek, ami ILLIK hozzám!
Ebben van a megoldás. Ha még egyszer kezdhetném az életem, anyagiak terén ez lenne a célom. Megtanulni azt, ami nekem való, amivel tudok bánni! Ismerjem fel valódi szükségleteimet, és ami azon felül van, azt tudjam használni józanul, becsülettel Isten ügyére, mások javára. Legyek mindannak, ami nekem megadatik, jó kezelője, mint aki végül számot tud adni mindenről. A Biblia azt mondja, a keresztény ember, amikor megtér, új életet kezd. Így, ha a fentiek szerint valamelyik csapdába már beleestünk, ne gondoljuk, hogy késő újra kezdeni! Mert valójában, ha látjuk Istent, akkor pont jókor vagyunk jó helyen és jó időben!…