szerda, augusztus 20, 2014

Félelem vagy bizalom



„Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.”
(Példabeszédek könyve 29. fejezet 25. vers)

Félsz? Nem tudsz megbízni senkiben? Nem vagy egyedül. Sőt, egyre többen vannak, azok, akiket annyira megbéklyóz a rettegés, hogy ki sem mernek mozdulni otthonról. Íme, néhány vallomás az internetről:

„18 éves vagyok. Annyira félek attól, hogy kinevetnek, hogy még az időt sem merem megkérdezni egy idegen embertől. Ha az illető nem jön oda hozzám,én biztos,hogy nem keresem meg,még akkor sem,ha tudom,hogy szeretne megismerni. Ha meg végre hozzám szól, valamiért mindig a "bunkó énem" jön elő.”

„Nincsenek barátaim semmi, csak az internet, félek az emberektől nem szeretek kimenni a lakásból sehova. Mi lehet a bajom?”

„Félek az emberektől, még régi osztálytársakat se merem bejelölni Facebook-on... boltba nem merek az eladóhoz szólni... és néha még a nagynénémhez se merek szólni...”

„Fogalmam sincs miért, mikor és hogyan alakult ki. Régen rengeteg barátom volt, mindig nevettem, könnyen elbeszélgettem akárkivel. De ahogy telt az idő, észrevettem, hogy már félek boltba menni, félek ha felelni kell, ha engem néz valaki vagy pár ember, teljesen bepánikolok. Bénának érzem magam. Még a hétköznapi dolgokat is elrontom, mert mindig azt hiszem, hogy valaki figyel és félek hogy valamit elbénázok, így el is bénázom.”

„Nemrég azon kaptam magam, hogy már barátaim sincsenek. Mindig csak itthon ülök. Megpróbálom ezt több-kevesebb sikerrel eltitkolni mások elől, és mivel nem tudják, hogy nekem ez van, gondolom szimplán bénának gondolnak. Már csak a suliban szoktam lenni néhány emberrel, de pl. itthon már msn-re se megyek, facebookra se, nem akarok senkivel beszélni, csak egyedül lenni és zenét hallgatni. Mit csináljak?”

S a külső segítségen kívül, a szakemberhez forduláson túl, mi lehet a megoldás? Dávid Saul elől való menekülésében így írja:

„Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (118. Zsoltár 5-6. vers)