péntek, július 04, 2014

Pofátlanság!



Mózes 1. könyve 32:24-29


Mondhatnám úgy is, hogy szemtelenség, pimaszság, képtelenség. De azért próbáld elképzelni. Javában folyik a VB. Az abszolút vesztes Irán/Japán csapat kapitánya odamegy az abszolút győztes XY csapat kapitányához. Mélyen a szemébe néz, és azt mondja, hogy oszd meg velem a győzelmedet, sőt, én szeretnék ott fenn állni a dobogón. Pontosabban, az első helyen! A győztes csapat kapitánya végigméri, aztán átadja neki a kupát a következő szavakkal: „Eddig mindig vesztes voltál. De most, átadom neked a győzelmi kupát, mostantól győztes vagy!” – és együtt ünnepel a többiekkel, akik a győztest éljenzik.
El tudod ezt a jelenetet képzelni?
Velem együtt te sem tartozol az abszolút győztesek sorába. Mi mindig csak veszítettünk. Már egészen Éden óta. Elveszítettük az Örök Életet, a Jézussal való személyes kapcsolat örömét. Valahogy a bűnökből is mindig csak vesztesként mászunk elő. Aztán jön az abszolút győztes, aki még soha egyetlen csatát sem veszített el. És Te ott állsz a Jabbok partján. Imádkozol, tusakodsz, vágyakozol, emlékezel és fogadkozol. S amikor feltekintesz – a GYŐZTES néz szembe veled. Utolsó erődet összeszedve átkarolod Őt és azt mondod: Nem engedlek el, míg meg nem áldasz engem. Valamennyi kis áldásocskára vágysz, de azért ennyire még te sem gondoltál. A teljes győzelmét neked adja. Maga mellé ültet trónjára. Fehér kövecskét ad, amin az új neved van, talán így: „A győztes Mária”, „A győztes Károly”. Aztán koronát tesz fejedre, majd győzelmi hárfát kezedbe. Együtt énekled a hatalmas mega-kórusban Mózes és a Bárány győzelmi énekét.
Bár nehéz elképzelni, de hamarosan megtörténik. A győztesek között lehetsz. Érdemtelenül! Mert Aki kivívta a győzelmet – átadja azt neked. Megáld téged. Győztesként köszönt.
Szeretnéd ezt a győzelmi pálmát?
Ha igen, akkor kérd el! Tusakodj érte. Ő ezt soha nem fogja képtelenségnek tartani. Te se tartsd annak!