Ne légy bosszúálló

„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged.”

Példabeszédek könyve 20:22

Ősi szokás, hogy a rosszért rosszal fizetnek. A vérbosszú például olyan erősen beleivódott bizonyos kultúrákba (Korzika, Szardínia, Albánia, bukovinai székelyek, kaukázusi népek, stb.), hogy a megtorlás kötelezettsége több generációkon át, apáról fiúra száll. A bosszú motivációja ezeknél a népeknél a meghalt ősök szellemétől való félelem. Ha a hozzátartozó nem torolja meg a megölt rokonán esett sérelmet, átok telepszik a családra.

Ma már talán nem hiszünk az ilyen mesebeszédben, de a bosszú bizonyos formáit még mindig elfogadhatónak tartja a társadalom. Koller Éva pszichológus például így fogalmaz: „Bármennyire is furcsa, a bosszúval paradox módon éppen a megsérült kapcsolat helyreállítására törekszünk. A legfőbb jó ugyanis az életünkben az, ha együtt tudunk részt venni a helyzetekben. Arra törekszünk, hogy megosszuk egymással az érzéseinket.”

Így, vagy úgy, de a bosszú mindegyik megközelítése – a vérbosszú, vagy a modern pszichológus magyarázata – abból indul ki, hogy te irányítod a sorsod. Vagy azért, hogy így elhárítsd a családodat fenyegető átkot, vagy azért, mert csak érzéseidet szabadon kifejezve élhetsz kiegyensúlyozott, teljes életet. Isten azonban valami egészen mást tanácsol. Ha magadban bízol, akkor félresiklik az életed. Ha azonban a Mindenhatóban, akkor biztonságban vagy. Nem azért, mert akkor senki nem bánthat meg, hanem azért, mert tudod, Isten majd gondoskodik arról, hogy a végén mindenki igazságosan kerüljön ki az eseményből. Ha sérelem ér, akkor nem nekünk kell cselekednünk, hanem bízhatunk abban, hogy Isten majd lerendezi az ügyet. Akkor lesz kiegyensúlyozott és nyugodt az életünk, ha képesek vagyunk ezt elfogadni, és képesek vagyunk letenni a bosszú dolgát Isten kezébe. Higgyük el, így nem csak nekünk, hanem a másiknak is jobb lesz.