szombat, július 19, 2014

"Kutyából nem lesz szalonna!" Avagy mi a gond az előítélettel?



"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek."
Máté 7,1

Bele gondoltunk már abba, hogyha minden csupán az előítéleteink alapján működne, akkor Ábrámból nem lett volna Ábrahám, Jákóbból Izráel, a mennydörgés fiaiból a jóságos Jakab és a szeretett János, Saulból pedig soha nem lett volna Pál apostol?!

Az előítélet egy védekezési mechanizmus. Védekezünk az ismeretlennel szemben. A legtöbben egy bizonyos társadalomban, egy környezetben, egy kultúrában születtünk, nőttünk fel és élünk. Saját világunkat nagyon jól ismerjük, tudunk benne tájékozódni, megvannak a viselkedési sémáink, amik által el tudjuk érni, amit szeretnénk. Ebben a környezetben tipizáltuk az embereket, vagyis kategóriákba soroltuk őket bizonyos jellemzők, a velük szerzett tapasztalataink alapján, hogy könnyebb legyen a hozzájuk való viszonyulásunk. Ha egy ismeretlennel találkozunk, akkor a leginkább felismerhető, külső tulajdonságai, első megnyilvánulásai alapján őt is megpróbáljuk beilleszteni és ott tartani a rendszerünkbe. Ez az előítélet.

Habár mindez segítségünkre van és nagy általánosságban működik is, a gond az, hogy nem vesz figyelembe két dolgot: az egyéniséget és a változás lehetőségét. Vagyis az ott-tartással van a gond. Mindannyian tartozunk valahová, de a csoportunkhoz való tartozásunkon túl az egyéniségünk a jellemünk tesz mássá bennünket. Tudjuk, hogy a jellem, az egyéniség lassan, idővel, folyamatosan változik, kibújik a kategóriából, amit az előítélet nem enged. Ma már nem azok vagyunk, akik tegnap voltunk és holnap is egy kicsit mások leszünk. Mert tanulunk a hibáinkból, mert új ismeretre teszünk szert, mert egyszerűen az élet a változás maga. Ez pedig azzal jár, hogy ismeretlenné és így veszélyessé válunk a saját csoportunk számára, ha az nem gondolja újra, vagy teszi átjárhatóvá a kategóriákat.

Jézus egy harmadik dolgot is beemel ebbe a képletbe, a bűn fogalmát. A Biblia tanítása szerint az ítélet egy bizonyos időintervallumban fog megtörténni a bűnösök fölött és egyedül Istennek van joga hozzá, hogy ezt megtegye. Éppen ezért minden, az emberek által meghozott ítélet a bűnössel kapcsolatban előítéletnek számít. A Szentírás sohasem tiltja a bűn elítélését és azt, hogy a bűn elkövetőjének számolnia kell tettei következményével, ami teljesen jogos is, de sohasem engedi, hogy elítéljük a személyt, hogy lemondjunk a változás lehetőségéről, hogy véglegesen bezárjuk őt a "MEGJAVÍTHATATLAN" kategóriába. A Megváltónk szerint azért, mert amiképpen mindannyian emberek vagyunk, úgy vagyunk mindannyian bűnösök is. Sőt, minden bűnös ember az Istennel való találkozásai következtében változni kezd vagy pozitív, vagy negatív irányba és ez tovább folytatódik a következő találkozásig... Ezért elítélni valakit azt jelenti, hogy lemondtunk róla, amit Isten nem tesz addig, amíg el nem jön az ítélet napja. Amit pedig Ő nem tesz, azt nekünk sem szabadna...