szerda, július 30, 2014

Hűség



„Sok ember kegyesnek mondja magát, de igazán hűséges embert kicsoda találhat?” /saját fordítás/
(Példabeszédek könyve 20. fejezet 6. vers)

Az embereknek nagyobb része hirdeti kiki az ö jó-vóltát: a’ki pedig mindenben igaz mondó vólna, ki találhat ollyant?/Eredeti Károli Gáspár/

No, de bármelyik fordítást is nézzük, a valóság, hogy Salamon megállapítása ma is éppúgy igaz, mint háromezer évvel ezelőtt.

Fellángol bennünk egy érzés, hűséget fogadunk barátnak, házastársnak, Istennek, aztán múlik az idő, ami addig rózsaszín volt, most néha szürke, s tán van, hogy fekete. Amikor jönnek a nehézségek, akkor látszik meg, ki az, aki nemcsak szájával mondta ki; Jóban rosszban, egészségben betegségben…

Ilyenkor mindig eszembe jut Jézus szava; „kevesen voltál hű…” (Máté 25:21) aztán elénk hoz olyan történeteket, melyeken keresztül meg akar tanítani, a valódi hűség, és az igaz ragaszkodás szépségére.

Egy ilyen Greyfriars Bobby története, aki egy skye terrier volt. Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba. Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott   süteményt.

Bobby gazdája 1858-ban meghalt. A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be.

Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent - immár  egyedül  a szokott  helyén. Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment.

 Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment. A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby. Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik.

 A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és  csak délben  hagyja el, amikor enni megy.

 Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott. Eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot  is, de csak a  legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt. 14 éven keresztül őrizte a sírt, mikor 1872-ben meghalt.

 Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható: "Greyfriars Bobby, meghalt 1872. január 14-én. Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára"