vasárnap, június 01, 2014

Kitartást!

„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.”
Lukács evangéliuma 18:1


Kérted ezerszer és még eggyel többször. Kérted sírva, kérted kétségek között, kérted alázatosan, néha dühösen. Kérted türelmetlenül, kérted fáradtan és reményvesztetten. Kérted lemondóan, megszokásból, kérted lelkesen és élettel tele. Kérted magyarázatokkal felvértezve, kérted akarattal és ígéretekkel. Kérted. Mindig csak kérted. 

És volt, hogy Ő nem felelt. Vagy nem úgy felelt, ahogy te szeretted volna. Megesett, hogy néma maradt, de olyan is, hogy az ellenkezőjét kaptad annak, amire úgy gondoltál, hogy neked mindenképpen szükséged lenne rá. Volt, hogy vártál éveket látszólagos eredmény nélkül. És megtörtént, hogy Ő azt mondta: Nem. Te pedig álltál üres kézzel, értetlenül, üveges tekintettel az eget bámulva, néha suttogva, néha lenyelve, néha ordítva felfelé, hogy miért? 

Mire való az ima? Mire jó, hogy elmondod a vágyadat, a féltve őrzött titkodat, szíved legbelsőbb kérését, és a Mindenható visszautasít? Mire jó akkor megnyílni előtte, hogyha a válasza a „Nem” lesz vagy épp a semmitmondó hallgatás? Minek térden állni órákon keresztül az ágyad mellett, minek összekulcsolt kézzel csendben mormolni a szavakat? Minek a Miatyánk és a „Jövel Jézus”? Minek? Miért? Mivégre?

Kérdéseidből kifáradva újból elolvasod Jézus tanácsát, és valami kezd derengeni agyad eldugott tekervényében. Talán nem is ezért van az ima? Vagy nemcsak ezért? Nemcsak azért, hogy kérj, néha követelj, és duzzogj, amikor nem kapod meg. Nemcsak azért, hogy sorold a listát, aztán továbbállj, mint aki jól végezte dolgát. Nemcsak azért, hogy te beszélj, hanem hogy engedd Istent is megszólalni. 

Az ima kapcsolat. Nem egy egyszerű karácsonyi ajándéklista, nemcsak rólad szól, hanem Rólatok. Istenről és rólad, a kettőtök kapcsolatáról. És Ő vár, hogy leülj beszélgetni Vele. Vár arra, hogy elmondd neki az érzéseidet, gondolataidat és ne csak a kéréseiddel bombázd Őt. Vár arra, hogy Ő is megszólalhasson, hogy néha csendben maradj, és ha kérdeztél tőle valamit, legyen időd meghallgatni a válaszát. 

Ezért hát imádkozz mindig! Beszélgess Istennel! Tárd fel, tárd ki előtte a lelkedet, és engedd, hogy viszonozza ezt a bizalmat feléd! Engedd, hogy megszólaljon, hogy üzenjen, hogy éreztesse figyelmét, jelenlétét, és soha ne fáradj bele a Vele való közösségbe!