Ha Istent szereted...



"Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt."

Kolossé 3:8-9

Amikor megbántottak, amikor jogosan visszavághatnál, felemelhetnéd a hangod és lehetnél félelmetes: te nem teszed.

Amikor mindenki kíváncsian néz, áhítattal hódol a szépség előtt, mikor már mindenki számára elfogadott a szexualitás ilyen módon való felhasználása, mikor teljesen természetes, hogy a vágyaidnak élj: te elveted.

Amikor okos dolog hallgatni, mert az érdeked megkívánja, amikor csak kicsit kell betartanod, hogy előbbre juss. Mikor elejtett, jól irányzott szavaiddal célod eléred, mert ha kell, sebet ejthetsz, ha kell, irányíthatsz általuk: te nem élsz vele.

Ha mások, akár ezrek is, az Istent okolják mindenért, ami őket éri és szenvedéseidhez képest az övék semmi sem, te hallgatsz csendesen.

Társaid közt a leggyengébbet nem bántod, ki nem cikized. Szavaid nem hibákat kiemelve tipornak porba másokat, mert szemed a jót látja, amire felépülhet az igaz jellem és az akarat.

Lelkiismereted más bukása nem terheli, mert őszinteséged hűséges útmutatása az emberiséget Istenhez vezeti.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia