szerda, június 18, 2014

Érzések



„És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?”
(Lukács evangéliuma 24. fejezet, 32. vers)

Az érzelmek és érzések megértése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Filozófusok és tudósok egész serege próbálta definiálni, megfejteni, honnan fakadnak, és mi befolyásolja őket.

Voltak, akik szerint (Arisztotelész, Descartes, Spinoza) a gondolkodás határozza meg érzéseinket, és ebből adódóan csakis az értelem által lehet körülírni azokat.

Így határoztak meg alapvető érzelmeket, mint például: csodálkozás, szeretet, gyűlölet, vágy, öröm, bánat és úgy tartották a komplexebb érzések ezek kombinációi.

Mások (William James és Carl Lange) úgy vélték, hogy az érzelmeket a környezet változásai okozzák, így az érzések csupán szervezetünk fiziológiai, biológiai válaszai a minket ért behatásokra.

Darwin pedig, aki párhuzamot vont az állatok és az emberek viselkedése között, úgy fogalmazott; az érzelmek haszontalan csökevények, melyek az evolúciós múlt jelentéktelen maradványaiként jelennek meg bennünk.

S hogy mi az igazság? Megfejthető, hogy honnan erednek az érzelmek? Az értelem előbbre valóbb, mint az érzelem, vagy fordítva? Kellenek egyáltalán érzések?

A világban és az egyházban is gyakran csak két szélsőséget tapasztalhatunk; az egyik az érzelmek teljes mellőzése (ész-vallás) és ennek ellenpontja az érzelmek túlhangsúlyozása (karizmatikus irány).

A Szentírás azonban kiegyensúlyozott képet ad minderről; egészséges esetben az értelem és az érzelem egymásra épülnek, egyik a másikat erősíti, nem pedig kioltják egymást.

Mikor Jézus beszél az Emmausba tartó két tanítvánnyal, az értelmükre és a szívükre is hat, hiszen az elmondottak gerjesztik bennük a vágyat, hogy még többet hallják az Igét, ami aztán tovább emeli őket.

Mai imádságom pedig nem is lehet más, minthogy; Szólj hozzám, Uram, hadd gerjedezzen az én szívem is, úgy mint Kleofásnak és társának szíve ott az emmausi úton.

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” (5Móz.6:5)