csütörtök, június 05, 2014

A megígért csoda

„Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.”
Mózes első könyve 18:14

Sokat hallottam prédikációkban, vagy beszélgetésekben Ábrahám és Sára hitetlen nevetéséről. Isten azt ígéri nekik, hogy egy év múlva fiúk fog születni, és ők ezt – a vele szerzett oly sok tapasztalat után is – gúnyos szkeptikussággal fogadják. Micsoda hálátlan hitetlenség!
Persze nem tudom, mi hogy fogadnánk, ha idős korunkban egy vadidegen azt mondaná nekünk, hogy a visszafordíthatatlan biológiai folyamatok újból teljesen egészségesen fognak működni testünkben. Kicsit igaztalanok vagyunk a Biblia embereivel szemben, ha több hitet várunk el tőlük, mint saját magunktól. Legyünk őszinték – legalább magunkhoz –, mi se hittük volna el annak az embernek a szavát, és talán ízetlen tréfálkozásnak véltük volna az esetet.
Honnan ez az örök kételkedés az emberben? Hogyhogy nincs még egy mustármagnyi hitünk sem? A történetünk Édenbe kezdődött, ahol a kígyó ültette el szívünkbe a hitetlenség magvát. Azóta kénytelenek voltunk kifejleszteni egy – bizonyos fokig egészséges – bizalmatlanságot magunkban. Hiszen mi lenne, ha mindenkinek elhinnénk mindent? Mi lenne, ha minden reklámot bevennénk? Hamar pórul járnánk, ezt tudjuk a saját bőrünkön. Az információk minden irányból bombáznak minket, és mi megtanultuk lepergetni őket. A prospektusokat kidobjuk, a csodakenőcsöt visszautasítjuk, nem megyük el a termékbemutatóra és szinte biztosak vagyunk benne, hogy a koldus, aki pénz kér tőlünk, alkoholista. Lehet, hogy így gazdaságilag megóvjuk magunkat a veszteségektől, ugyanakkor azt is érezzük, hogy kiszárad az életünk. Mit tehetünk ez ellen? Honnan tudjuk, hogy egy vadidegenen keresztül maga Isten szól hozzánk, vagy pedig csak egy újabb rászedésről van szó? Honnan tudjuk, hogy Isten személyre szabott ígérete valós, vagy netán valami rossz tréfa?
Ábrahám nem attól hithős és példakép számunkra, mert ő könnyedén elhitte a lehetetlent és a logikátlant (ne feledjük, ő is kinevette Izsák születésének gondolatát, 17:17), hanem azért, mert baráti kapcsolatban volt Istennel (Ézsaiás 41:8). Ábrahám ismerte a barátjának a hangját, és feltétel nélkül bízott benne.

Lehet, hogy a sok rossz tapasztalat megkeményített minket, és már nem hiszünk el senkinek semmit, de a mennyei barátnak elhihetjük, előtte semmi sincs ami lehetetlen, akár a mi életünkben sem.