szombat, május 24, 2014

Bukás


"A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel."

Példabeszédek 16:18-19

Öntelt mosollyal az ajkán lépett ki a fiú mosdó ajtaján, ahová társaival együtt űzte a szerencsétlent. A folyosón még többen álltak, közülük sokan, akik tanúi voltak az előbbi eseményeknek félelemből fakadó tisztelettel néztek rá tisztes távolságból. Ezt akarta látni, ezt a tekintetet. Ebből olvasta ki a számára legfontosabbat: "Te vagy a legerősebb, te vagy a főnök!" Az a hülye semmiképpen sem akarta megérteni, így hát megkapta a leckét. Ellene állt, megkérdőjelezte a tekintélyét. Nem kellett volna! Most majd gondolkodhat magában, véres orral bezárva a klotyóba. Vállait kihúzva, büszkén sétált végig a folyosón. Senki sem merte megállítani...

Az egyetemen már nagyban játszott. Megvoltak a megfelelő kapcsolatai és elegendő pénze, amire csak kellett. Nem a véletlennek köszönhette, hogy kitűnő eredménnyel vizsgázott és azt sem, hogy a banki szféra fejvadászai először vele beszéltek. Így történt, hogy mindenhez előbb jutott, mint a többiek. Övé lett a legjobb állás, a legmagasabb kezdőfizetéssel. Ő szerezte meg először álmai sportkocsiját, luxuslakását, nyaralóját és természetesen, mert ez mindig is így volt elrendelve, ő vette el azt a lányt, aki a legszebb volt, akire mindenki vágyott, pedig nem szerette. Igazából nem is tudta mi az, szeretni. Vagy ha tudta is valamikor, már rég elfelejtette...

Keserű mosollyal az ajkán lépett ki az irodaház legfelsőbb emeletén a párkányra, hogy levesse magát. Ironikusnak tartotta, hogy most, hatalma csúcsán, amikor már minden a kezében volt, most kell elvesznie. Ráadásul pont amiatt a szerencsétlen miatt. Ki gondolta volna, hogy az a régi iskolai eset indította el őt a jogi pályán és késztette arra, hogy az emberi jogok harcosaként utánanézzen minden apróságnak. Nem tudták elkapni, amikor pénzügyi értesüléseinek köszönhetően jóval olcsóbban jutott hozzá egy befolyásos cég igazgatótanácsának elnöki posztjához, mert jól ismerte a jogi kiskapukat. Senki sem tudott ellenállni neki, amikor minden versenytársat legyőzött, a jobbak üzleteit bekebelezte a rosszabbakat busás haszonnal adta tovább. Korrupt ügyvédek és könyvelők hada védte meg attól, hogy az adóhatóság bármire is rátehesse a kezét. Sokan beperelték, sokan megpróbálták zsarolni, de mégsem tudta senki sarokba szorítani ideáig. Csalódottan gondolt arra, hogy talán akkor kellett volna megállnia. De akinek sok van, az még többet akar. "Amit egy férfi meg tud csinálni, azt is nő is megtudja." - mondták a feminista tanácsadók. Ugyanakkor a költséghatékonyság sem elhanyagolható, és ő a férfiak helyett nőket alkalmazott. Ez után történt az első szerencsétlenség, amit még könnyű volt eltussolni. De a balesetek megismétlődtek és a helyzet egyre nehezebbé vált. Már nem emlékezett rá, hogy az egyik tárgyaláson a születendő gyermekét elvesztett asszony sírva kérdezte tőle: "Hát maga nem ismer sem embert sem Istent?" És arra sem, amikor baráti társaságában büszkén kijelentette: "Én mindent elértem már, amit akartam az életben! Van pénzem, van hatalmam! Nekem még az Isten is csak kezet csókolhat!" ...