hétfő, április 21, 2014

Ölelésre várva

„Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” 
Zofóniás könyve 3:17


Egy embernek volt két fia. Mindkettőt egyformán szerette, de egyik fia úgy döntött, elkéri apja vagyonának felét és elindul, hogy saját maga fedezze fel a világot. Otthagyta a szülői házat és minden járható utat kipróbált. Egy ideig úgy tűnt, helyesen döntött, hogy eltávolodott attól az úttól, amit apja mutatott neki, de nemsokára rájött, hogy egyik út sem hozza el azt a lelki nyugalmat, amire vágyott. Sok gyötrődés és vívódás után úgy döntött, visszamegy édesapja házához. Megbánta, hogy otthagyta, hogy eltávolodott tőle. Vajon visszafogadja, megbocsát neki? Tudja majd úgy szeretni, mint előtte?

Eljött a találkozás pillanata. A fiú szégyenkezve, a földet nézve közelített apjához. Az apa magához ölelte, és azzal az öleléssel mindent elmondott: „Szeretlek, fiam! Már nagyon vártalak! Szívem majd kiugrik a helyéről. Úgy örülök, hogy hazajöttél!
Majd parancsot adott a szolgáknak, hogy készítsenek mindent elő az ünneplésre: hozzák ki legszebb ruháját, húzzanak gyűrűt a kezére, sarút a lábára, készítsenek ünnepi ebédet és kezdődjön a vigalom, mert hazajött az, aki messze volt.

Isten a mi édesapánk. Ő kész megbocsátani nekünk, kitárt karral vár, hogy átölelhessen. Vajon nem járunk-e mi is a magunk választotta úton? Nem távolodtunk-e el mennyei Apánktól?
Bárhol legyünk, bármerre sodort is az élet, bármilyen úton járjunk is, tudnunk kell: Ő velünk van, és képes megszabadítani kétségeinktől és attól, ami fogva tart.


Mennyei édesapád ma reggel is kitárt karral vár RÁD, hogy átölelhessen. Ne feledd: „erős ő és megszabadít”. Fogadd el kitárt karját, és öleld át!  Meglátod, „örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.”