Az Úr törvénye
Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a
lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak
rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos,
megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak
ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabbak az
aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél
is.
Zsoltárok 19,8-11
A Szentírásban bemutatott isteni törvény követelményei komolyak. Minden alapelv szent, igaz és jó. A törvény Istennek való engedelmesség alá helyezi az embert. Elhatol a gondolatokig és az érzésekig, s mindenkit meggyőz bűnéről, aki elég érzékeny annak felismerésére, hogy áthágta a törvény előírásait. Ha a törvény csak a külső cselekedetekre vonatkozna, akkor a helytelen gondolatok, vágyak és tervek nem számítanának a bűnök közé. De a törvény magát a lélek tisztaságát és az elme szentségét kívánja meg, hogy a gondolatok és az érzések összhangban legyenek a szeretet és az igaz élet elveivel.
Krisztus megmutatta tanításaiban, hogy a Sínai-hegyen adott törvény alapelvei mennyire messze hatóak. Életével bemutatta a törvényt, melynek alapelvei mindörökre az igaz élet mércéjét jelentik - azt a mércét, mely által minden lélek megítéltetik ama nagy napon, amikor ítélőszékek tétetnek le és könyvek nyittatnak meg. Krisztus azért jött, hogy minden igazságot betöltsön, és az emberiség fejeként bemutassa - a legkisebb részletig eleget téve Isten kívánalmainak -, hogy az ember is elvégezheti ugyanazt a munkát. Az embernek adott kegyelem mértéke alapján senki számára sem szükségszerű, hogy kimaradjon a mennyből. Mindenki, aki küzd érte, eljuthat a jellembeli tökéletességre. Ez az evangélium új szövetségének tulajdonképpeni alapja. Ha Isten törvénye a fa, akkor az evangélium az illatozó virágok és a gyümölcsök.
Amikor Isten Lelke feltárja az embernek a törvény valódi jelentőségét, változás megy végbe szívében. Dávid valós állapotának hűséges megjelentője, Náthán próféta Dávid elé tárta bűneit és segítségére volt azok elhagyásában. Dávid szelíden fogadta a tanácsot, és megalázta magát Isten előtt. "
Ellen G. White, Szemelvények