szerda, március 12, 2014

Mennyit ér egy veréb?


„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.”
(Máté evangéliuma 10. fejezet 29-31. vers)

Gyermekként minden apró dologra rácsodálkozik és minden kis dolognak örül az ember. Csak ahogy növekedünk, az apró dolgok értéktelenné válnak, s helyükbe egyre nagyobb dolgok lépnek.

A fiúknál a kis matchbox helyét átveszi egy valódi autó, abból is a minél nagyobb, vagy minél sportosabb, minél mutatósabb. A lányok a babaház helyett már a több emeletes villájukat szépítgetik, csinosítgatják.

Mondhatod; ez így van rendjén. Az idők változnak és különben is, a kicsire nem adunk… pedig „a veréb is madár!”

De hát a mai világban ki figyel oda egy kis szürke verébre? Ha egy nagy rétisas, vagy egy sólyom száll az ég tetején, az igen. De a veréb, még járni sem tud, csak lenn ugrál a porban.

Ha reggelente énekel a feketerigó, füttyöget a fülemüle, de a veréb, mint egy rossz csengő, csak rekedten, riadtan rikácsol. A veréb nem számít, s hazánkban is csupán egy EU-s jogharmonizációs szabályozás - ugyanis nyugaton az eredeti létszám 3%-ára süllyedt a verébállomány - miatt lett 2001-től védett, így a veréb darabja ma 1000 Ft-ot ér.

Ahogy az evangéliumot olvassuk, ez Jézus idejében sem volt másképp. De az Ő szavai nem is annyira a madarakról, sokkal inkább rólunk „szürke hétköznapi verebecskékről” szólnak.

Azokról, akik úgy érzik rájuk senki sem figyel, hisz nincs sasszárnyuk, nincs cifra papagáj ruhájuk, hangjuk ha van is, bár ne lenne… s az életük… szürke, egyhangú, riadt, feledhető… A római agorán úgy adták-vették akkor az embert, mint ma egy kiló kenyeret.

De mondd csak, ma más a helyzet? Ma mennyit ér egy ’szürke ember verebecske’?

1000 vagy 100.000.000 Forint, esetleg a sztárok értéke dollárban, vagy euróban?

Ennél sokkal drágább egy ’szürke ember verebecske’ mert „nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon” lettünk megvásárolva, „hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1Pét.1:18-19)

Jegyezd meg jól; Drága vagy és drága minden szürke verebecske!