csütörtök, március 13, 2014

Jézusnak tett szolgálat

„A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
(Máté evangéliuma 25:40)

„Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül.
Így történt ez karácsony napján is, amikor az öreg cipészmester műhelye ablakában állva figyelte a járókelőket. S hogy miért állt az ablakban?
Az előző napon, amikor pipázás közben elbóbiskolt a karosszékében, különös álom lepte meg. Maga Jézus szólt hozzá, és megígérte neki, hogy karácsony napján meglátogatja. Amikor Panov apó felébredt, eltöprengett: Jézus eljön az én szegényes műhelyembe? Megígérte, hogy eljön! De miről fogom felismerni? Mi lesz, ha elmegy anélkül, hogy ráismertem volna?
Ezért ácsorgott hát az öreg suszter az ablakban, és ezért leste úgy az utcába beforduló embereket.
Többen is köszöntötték, és boldog karácsonyt kívántak neki, ő azonban hosszasan senkivel nem elegyedett szóba, hiszen magát Jézust várta.
Egyszer csak észrevett egy utcaseprőt. Megsajnálta, mert látta, hogy nagyon fázik. Behívta hát a műhelybe, leültette a tűzhely mellé, és meleg kávéval kínálta. Közben egyre csak a járókelőket kémlelte. Miután az utcaseprő hálásan elbúcsúzott, Panov apó ott maradt az ajtóban, és várt tovább.
Telt-múlt az idő. Kisvártatva egy asszony tűnt fel az utca végén, karján egy csöppnyi gyermekkel. Őket is behívta, hogy a hosszú út közben megpihenjenek és átmelegedjenek. Az asszonynak levest és kenyeret adott, a gyermeknek meg előkereste egy régi kedves emlékét, egy pár kiscipőt, ami pontosan a parányi lábakra illett. Az asszony nem győzte megköszönni Panov apó jóságát, akinek szemei vidáman csillogtak kerek szemüvege mögött. Az ajtóból még sokáig nézte távolodó vendégeit.
Közben beesteledett. Hát mégsem jön el? Vagy amíg az utcaseprővel meg az asszonnyal törődtem, nem vettem észre? – tűnődött magában, miután karosszékébe ült. Elszundított, és ismét különöset álmodott. Újra maga körül látta a járókelőket, akik üdvözölték, és látta az utcaseprőt, meg az asszonyt is gyermekével.
Ekkor egy hang ezt kérdezte tőle: Nem láttál engem?
Panov apó ekkor értette csak meg, hogy Jézus valóban ott járt nála a kicsi műhelyben, ahogy megígérte. Csak nem úgy, ahogy ő gondolta, hanem a szegény utcaseprő és az asszony képében. Bizony, bizony, hát mégis eljött – sóhajtotta Panov apó, és könnyek gördültek elő kerek szemüvege mögül.”

Panov apó egy napja (Lev Tolsztoj népmese feldolgozása)