péntek, március 21, 2014

Isten jósága

Mondtad már valaha: De szeretnék olyan lenni, mint ő? A kémia tanárnőm ilyen volt. Mariannának hívták. Mindig mosolygott. Úgy beszélt a kémiáról, mintha az lenne a világ legszebb és legfontosabb tantárgya. Amikor kísérleteztünk, pl. összeöntöttünk két vegyületet, és annak valamilyen reakciója lett, ő gyönyörködött benne. „Nézzétek – mondta – hát nem csodálatos?”
Mondanom sem kell, kémiából érettségiztem, és CSAK ebből a tárgyból lett ötösöm. Nemcsak a kémiához való viszonyomat határozta meg. Figyeltem, ahogy a gyerekekkel beszélt, ahogy a férjével és a többi tanárral. Bármit mondott volna, biztos megtettem volna. Igen nagy hatással volt rám.
Ez az eset jutott eszembe, amikor ma reggel elolvastam a Rómabeliekhez írt levél 2. fejezetének 4. versét: „Avagy megveted az Ő jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?”
Elgondolkodtam: Vajon rám milyen hatással, befolyással van az, hogy figyelem Istent? Érte is megtennék bármit, ha kérne? Rá tudok úgy csodálkozni egy-egy eseményre, ahogy a kémia-reakciókra? Engedem, hogy magával ragadjon megbocsátó szeretete, türelme? Vajon Isten jósága arra indít, hogy visszaforduljak a helytelen irányból, és Hozzá térjek? Milyen hatással van rám Isten jósága? És rád? Meddig mennél el, ha valamit kérne ma tőled? Válaszolj őszintén erre a kérdésre! Ő szeretne csillagos ötöst adni válaszunkra!