hétfő, március 24, 2014

Az ember helye a világban

"Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak."

Zsoltárok 8:4-9

Ha a csillagokra nézek, a porszemnél is kisebbnek érzem magam. Ha a hangyát nézem, akkor is kicsinek érzem magam egy olyan csodálatos Istennel szemben, Aki a hangyát is tökéletes miniatűr élőlénynek alkotta. És akkor még nem beszéltünk az egysejtű ostoros moszatról, ami olyan ostorral van ellátva, aminek a működése a csónakmotorhoz hasonló - nem kis fejtörést okoz a teremtésellenes tudósoknak.

Az embert, aki még nem is a legnagyobb méretre a Földön - a macskánál és a kutyánál nagyobb ugyan, de az elefántnál nem - úrrá tette Isten ezen a bolygón, hogy művelje és őrizze, amit készen kapott. Egy tökéletes világban kapta azt a feladatot. Művelni egy tökéletesen kész bolygót és őrizni egy makulátlan világban. Ha az Édenkertben Ádámnak ez feladat volt, százszorosan az nekünk egy megfertőzött, beteg, romló világban.

Művelni kötelező, mert magától csak gyomot terem. Őrizni pedig erősen ajánlott, mert ma, amikor már visszafordíthatatlan folyamatok indultak el, bebizonyosodott, hogy nem is olyan nehéz elpusztítani ezt a szép kék bolygót. Isten ezt már a Paradicsomban elmondta Ádámnak.

Isten hatalmas rizikót vállalt akkor, amikor nemcsak az erkölcsi döntést bízta az emberre - azaz maradnak-e az Isten által megszabott úton, vagy az engedetlenség oldalára állnak - hanem a Föld teljes teremtettsége feletti uralmat továbbra is az ember kezében hagyta. Még tökéletes állapotában is a "műveld és őrizd" parancs alázatra és óvatosságra intette az embert, a bűn bejövetelével pedig a feladat nem vétetett el az embertől, csak a taníthatóság és alázatosság veszett el, ami igencsak megnehezíti az amúgy is nehézzé vált feladatot.

Az ember bűnössé lett, a feladata azonban ma is ugyanaz: Isten képét hordozni, uralmát gyakorolni a Földön, nem leigázni, hanem óvni, nem kihasználni, hanem kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.

Uralkodni alázatosan, dolgozni, megbecsülve azt, amit készen kaptunk. Nehéz, de szép feladat. Megtanulni kötelező, mert az idők végezetén a megváltottak nem a Mennyet, hanem továbbra is a Földet kapják örökségül.