vasárnap, március 23, 2014

A mindig „valaki más”

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.”
Máté evangéliuma 6:14

Miért tetted ezt vele? - hangzik a kérdés feléd. És a válasz már régen készen vár a gégéd belsejében, szinte alig bírod visszafogni, hogy ne szálljon szélnek idő előtt. Mert a másik... a másik kezdte, vagy igazán fogalmad sincs, ki kezdte, de Te a másik miatt tetted, amit tettél, mindenért ő a felelős. De az a másik sem felel másként, ő pedig Téged, vagy talán egy harmadik, negyedik embert hibáztat, mert természetesen amit ő tett, az is csak valaki más lépésének a következménye. És megy a kör tovább, egyre szélesebb, egyre kuszább, egyre követhetetlenebb lesz. Kavarog és örvénylik, beszippantva mindent és mindenkit magába, és sose derül ki, ki is volt igazán a hibás. Mindig akad egy „valaki más”. 

Mondd, mikor ér véget ez az unos-untalan keringőző játék? Mikor felel végre valaki a visszakézből pofon helyett a megbocsátás ölelésével? Mikor lesz valaki elég erős arra, hogy ne vágjon vissza, hanem kegyelmet nyújtson a gáncs helyébe? 

Valaki ezt már megtette jóval előtted. Isten már bebizonyította, hogy igen, ez lehetséges. Lehet másként lépni, lehet szeretni a gyűlölet helyett, és lehet megbocsátani. Lehet bizalmat adni az árulás helyébe, új esélyt a bukásért, megbecsülést a káromlásért. Lehet. Ő megtette. 

Ő már akkor szerette az embert, Téged, és azt a „valaki mást”, amikor még egymást püföltétek az élet homokozójának sarkában, és átkokat szórtatok az Ég felé. Ő már akkor nyitott volt az újrakezdésre.

Hát nézz más szemmel ma reggel a hegy tetején álló keresztre! Az Ő bocsánata tárt karokkal vár, de ehhez neked is el kell engedned a malomkövet, amit a másik felé akartál repíteni. Isten szeret téged, hát szeresd Te is azt a „valaki mást”.