Vigyázok rád
„Ne félj, mert én
veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is
segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
(Ézsaiás próféta könyve 41:10)
Tavaly
nyáron kisfiam harmadszorra fürödhetett a Balaton vizében. Korábban mindig nagy
élménynek számított, de két és fél évesen eddig ismeretlen érzések is vegyültek
a gondtalan pancsolásba – a félelem. Minden nap alig várta, hogy lemenjünk a
vízre, de mikor már ott voltunk, sokszor be sem akart menni. Aztán mikor nagy
nehezen rávettük, akkor mindig hozzám fordult: „De apuci, ugye vigyázol rám?”
Próbáltam mind szóval, mind maximális odafigyeléssel biztosítani őt, hogy nem
kell félnie, mindig ott vagyok mögötte, tartom a hóna alatt, vigyázok rá, és
voltak percek, mikor valóban önfeledten át tudta adni magát a lubickolás
örömeinek. De aztán vissza-vissza tért aggódó kérdése: „De ugye vigyázol rám?”
Ezek
a fürdőzések elgondolkodásra késztettek. Fiamnak nem volt sem velem, sem a
vízzel kapcsolatban olyan rossz élménye, amely megalapozta volna ezt a
félelmet. Miért volt akkor az, hogy ráfigyelésem ellenére nem tudta teljesen
elengedni magát? Miért volt az, hogy habár a vízben végig fogtam a hóna alatt,
mégis maradt benne némi szorongás? Honnan táplálkozik az emberben lévő
szorongás?
A
félelem szó legelőször akkor fordul elő a Bibliában, amikor Isten keresi az
embert az Éden kertben: „Ádám hol vagy?”
Erre Ádám így válaszol: „Szavadat hallám
a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém”
(Mózes első könyve 3:10). Fiam tehát azt kezdi megízlelni, ami Ádám óta az
emberiség osztályrésze – az állandó félelmet. Félelem a tanárainktól, a holnapi
fizika dolgozattól, vagy attól, hogy befogadnak-e az osztálytársak. Félelem
attól, hogy meg tudok-e felelni a munkahelyemen, hogy nem rúgnak ki az állásomból.
Félelem a betörőktől. Félelem a gazdasági válságtól. Félelem, hogy nem tudom
fizetni a törlesztő részletet, vagy a sárga csekkeket. Számtalan félelem vesz
minket körül, melyek mellett eltörpül fiam gyerekes balatoni aggodalma.
De
soha ne felejtsük el, amit Ézsaiás próféta ezekben a reggeli percekben
megfogalmazott, ha félünk is az élet tengerén, Isten mindig ott van mögöttünk,
tart bennünket a hónunk alatt, és azt mondja: „Ne félj fiam, itt vagyok,
vigyázok rád!”