szombat, február 01, 2014

Van, hogy Isten tehetetlen?


Ésaiás 65,24 "..És mielőtt kiáltanak, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.."

"Mindig vigaszt jelent a bajbajutott ember számára, ha valaki meghallgatja. De az mindennél több, hogy Isten figyel rám" - gondoltam.  Ez a szöveg mindig ebben a hitemben erősített meg. Mi imádkozunk és ez elég is. A segítség már úton van.

A hit megnyugtató automatizmusa egészen addig ringatott, amíg a komoly próbák meg nem érkeztek. Emlékszem, valaki halálos ágyánál állva, hogyan olvastam fel kétségbe esve a legszebb zsoltárokat, miközben arra gondoltam: "Ez nem történhet meg velem. Őt nem veszíthetem el!" Az imám azonban nem hallgattatott meg.

Ezután már nem vettem könnyedén a dolgokat. Aztán egy örvénybe kerültünk a családdal együtt. Hogy ki a hibás?- ezt a játékot nem voltam hajlandó mások rovására eljátszani. Mint Isten gyermeke, abban bíztam, a sok-sok lehetőségek egyikén keresztül, nyilvánvaló hibáim ellenére, majd csak megsegít a Mindenható. Hisz Dávidnak is segített, mert megtanulta a leckét és elvégre ez a próbák lényege. De nem, csak gyötrő néma csend...

Aztán lassan évek múltak el és úgy tűnt, elveszítek mindent, és Isten nem segít, vagy minden segítsége kevésnek bizonyul. Van olyan, volt olyan, hogy még Ő is tehetetlen? Vagy annyira reménytelen eset vagyok, hogy rajtam nem érdemes segíteni?

Milyen frappáns és hiterősítő lenne most egy happy end! De sajnos, azzal nem szolgálhatok. A sorsom, a sorsunk továbbra is bizonytalan, csak abba a hitbe kapaszkodhatom, hogy nem, Isten szemében NEM vagyunk értéktelenek.. mert ezt nem a jelenlegi életem alakulása mutatja meg, hanem a KERESZT. Így most arra nézve várok és reménykedem...