hétfő, február 24, 2014

Krisztus szabaddá tesz


„Ha megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít titeket.”
János evangéliuma 8:32


1772. december végén, Londontól 60 mérföldre, egy 47 éves volt rabszolgahajó tulajdonos újévi prédikációjára készült. Egy éneket szeretett volna írni.   Olyan éneket, ami megszólítja az egyszerű embereket. 

Igehirdetésének alapigéjéül Dávid visszaemlékezését választotta: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?” (Krónikák első könyve 17:16) Dávid kérdését magára vonatkoztatva, visszatekintett életére, arra, hogyan is vezette őt Isten. 

Édesanyja istenfélelemre nevelte, de betegség miatt korán elvesztette. Apja új családjában pedig nem figyeltek rá. Ragszolga-szállító hajók legénységéhez csatlakozott, és Afrika partjaihoz hajózott rakomány szerzés céljából. Ott egy alkalommal ő maga is rabszolgasorsra került. Szabadulása után azonban nagyon mélyre süllyedt. Próbált visszatérni Istenhez, ahhoz a hithez, amire édesanyja nevelte, de kudarcot vallott. Isten azonban nem hagyta magára.

1748. március 21-én éjjel, a 21 éves Johnt vihar és sikoltozások ébresztették föl.  A hatalmas hajót, melyen dolgozott az elsüllyedés fenyegette. John Newton felmászott a fedélzetre, kezébe vette a kormánykereket, és az addig átkozódó, istenkáromló száj hirtelen imádkozni kezdett. 11 órán át könyörgött, míg végül a vihar elcsendesedett és imája meghallgatásra talált.

Az az éjszaka mérföldkő volt. Egy új úton indult el. A megtérés útján. Bár káromkodás attól a naptól nem hagyta el száját, és elkezdte a Bibliát olvasni, élete nem változott meg azonnal. Hosszú évekre volt szükség ahhoz, hogy új emberré váljon. Isten megszabadította régi, nyomorult életéből és szabaddá tette. 

Visszatekintve életére, belátta, hogy ő, a rabszolga kereskedő volt igazán rab, a bűn rabja, de Isten kiszabadította ebből a rabságból és szabaddá tette. John Newton nem szűnt meg erről az embereknek beszélni. Megtérése nem csak az ő szabadságát jelentette, hanem sok más emberét is, hiszen az ő története és az általa leírt rabszolgatartással kapcsolatos élmények, gondolatok segítették William Wilberforce angol politikust a rabszolga felszabadítással kapcsolatos harcban.

John Newton megismerte az Igazságot, megismerte Jézust, és ez szabaddá tette, de nem csak őt, hanem tömegeket tett azzá.

Mi is rabszolgák vagyunk. A bűn rabszolgái. Lehet, hogy az irigység tart fogva,  a pletyka, a harag vagy a kívánság. Vagy lehet, hogy egy függőség rabja vagy. Bármi is legyen, Isten megismerése szabaddá tehet.

1772. december végén, Londontól 60 mérföldre egy 47 éves, volt rabszolgahajó-tulajdonos éneket írt arról a FELFOGHATATLAN KEGYELEMről (Amazing Grace), ami kihozta őt a rabságból.


 Hallgasd meg John Newton énekét és engedd, hogy Isten még ma felszabadítson!

Itt megtalálod: