szombat, december 28, 2013

Mindenkinek, aki hisz Jézus Krisztusban!


Kolossé 3. fejezete alapján


Kol 3:23-24.

„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok”.


Ha megtapasztaltátok Isten megmentő szeretetét és megértettétek, hogy Jézus Krisztus halála által örök életetek van, egyszer és mindenkorra döntsétek el, hogy számotokra mindenkor és mindenben első az Isten! Tekintsétek úgy, hogy ennek a világnak és mindannak, ami abban van, meghaltatok. Így annak kísértései, csábítása nem érhet el benneteket. Mert mindennél többet ér az az új életünk, amely Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelekor lesz a miénk. Tudjátok, mivel régen ti is azokat cselekedtétek, hogy a bűn, a gonosz kívánságok és szenvedélyek bármilyen ismerősnek és jónak látszanak is előttünk, végül kiváltják az Isten haragját.  Ezért tekintsetek ezekre úgy, mint háborúban az ellenség fegyverére és stratégiájára, amit ti használni nem tudtok. A legfontosabb, hogy az ördöggel szembeni háborúban egy ember sem az ellenségünk, még akkor sem, ha annak látszik. Gondolhatjátok ellenségnek, mert másképp gondolkodik, más kultúra szerint él, más egyházhoz tartozó, esetleg hitetlen, de mégsem az. Ha ellenségesen viselkedik is, ő is csak egy olyan valaki, akiért Jézus meghalt, vagyis akit meg kell mentenünk. Ezért maximális szeretettel és türelemmel, alázattal és irgalommal legyetek irántuk! Tudom, hogy ez nagyon nehéz, szinte lehetetlen, mert nem egy óriási ellenséget, hanem önmagunkat kell legyőzni hozzá: saját büszkeségünket. De azt is tudom, hogy sikerülni fog, mert a mi Urunk erőt fog adni. A nehéz pillanatokban gondoljatok arra, hogy a mi Megváltónk is megbocsátott nekünk mindenért, bármit követtünk is el. Az is segíteni fog, ha visszaemlékeztek minden jóra, amiért hálásak lehettek Istennek, valamint ha a Szentírás ígéreteivel, szavaival és kedves énekeitekkel bátorítjátok egymást. Ne feledjétek, minden tettetekkel mindig és mindenkor Jézust képviselitek. Annak, hogy Isten gyermekei vagytok, legelőször családotokban kell meglátszódnia.  A feleségek hitét a férjek, a férjek hitét a feleségek tapasztalják meg először!  A szülők hite a gyermekeik életében hozzon sok örömöt és áldást, míg azok szófogadással, engedelmességgel mutassák ki Isten iránti elkötelezettségüket. Mivel ebben a világban nem vagyunk egyenlőek, mindenki, aki másoknak dolgozik, úgy tegye, mintha magának tenné: tiszta szívvel, legjobb tudása szerint. Bármi történjen is, az Isten vezetését kérjétek, a Szentlélek szavára hallgassatok! Az igazak jutalma Istennél van és minden bizonnyal meg is kapjuk, de akik helytelenül cselekednek, vagy viselkednek, a saját fejükre fog az visszahullani.  
Restás László

péntek, december 27, 2013

MINDENRE!



A napokban olvastam egy történetet egy hölgyről, aki egyszer hallott Jézus feltámadásáról, és ez olyan mélyen megérintette, hogy szinte nem tudott másról beszélni. Minden ismerősétől, barátjától, rokonától megkérdezte, hogy ismerik-e a húsvét történetét, és már mondta is, hogy mi az a történetben, ami őt rendkívül szíven ütötte. Olyan meggyőzően és szeretettel beszélt Jézus golgotai áldozatáról, határtalan szeretetéről, hogy mások szíve is megnyílt és kezdték más szemmel nézni a világot.
A hölgy kapott egy levelet orvosától, hogy egy bizonyos napon jelenjen meg a rendelőjében. A hölgy elment, és a váróteremben, mivel várnia kellett, elkezdett beszélgetni a mellette ülőkkel kedvenc témájáról. Egyre többen hallgatták, volt, aki könnyes szemmel. Amikor rákerült volna a sor, az orvos azt mondta az asszisztensének, még ne hívjuk be, mert ő ott kint a betegek között egy másfajta terápiát alkalmaz. S amikor végül behívták, az orvos szomorúan közölte vele a hírt, hogy megtámadta szervezetét a „KÓR” és nem sok ideje van már hátra. A hölgy egy pillanatra elgondolkozott, majd mosolyogva így szólt:
Doktor úr, szeretnék minél előbb befeküdni a kórházba a kezelésekre, hogy szobatársaimnak beszélhessek Jézusról, míg még van rá időm.
Hogyan lehet egy halálos hírt félelem nélkül, mérgesség, elkeseredés nélkül fogadni?
Hogyan lehet egy veszteséget elhordozni?
Hogyan lehet bántalmazást eltűrni?
Hogyan lehet békességgel a szívünkbe - élni?
Pál azt üzeni ma neked: „MINDENRE van erőm a KRISZTUSBAN, aki engem megerősít”
Filippibeliekhez írt levél 4:13.
MINDENRE!!!
KRISZTUSBAN!
Ő MEGERŐSÍT!

csütörtök, december 26, 2013

Mennyei kincsek gyűjtése



„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
Máté evangéliuma 6:19-21.

Gyerekkoromban a családi bevásárlások egyetlen izgalmas dolga az volt (a játékosztályt leszámítva), ha bátyám és én a bevásárlókocsin gurulhattunk. Egy alkalommal azonban balul sült el a dolog. A parkolóban löktük magunkat, de nem fékeztünk időben, és nekicsapódtunk egy Trabant (akkoriban még volt ilyen autómárka) hátsó lámpájának. Édesapánk tekintete nem sok jót jósolt, így bátyámmal gyorsan ki akartuk vágni magunkat:
– Most gyorsan tűnjünk el, mielőtt még visszaérne a Trabant gazdája!
Evvel nyílván szüleink pénztárcáját akartuk tehermentesíteni, és büszkék is voltunk remek ötletünkre. Még most is emlékszem, mennyire megdöbbentem édesapám válaszán:
– Nem megyünk el, hanem megvárjuk a Trabant gazdáját, és kifizetjük a kárt. – És így is történt.
Mintegy két éve elmeséltem feleségemnek ezt a történetet, és büszkén ecsetelgettem, hogy milyen mély nyomot hagyott bennem édesapám akkori magatartása. Aztán néhány nappal később nekitolattam egy Renault-nak, behorpadt a jobb első ajtaja, de a kocsi tulajdonosa nem volt jelen. Tudjátok mi volt az első gondolatom?
– Bárcsak ne meséltem volna el a Trabantos sztorit a páromnak!
Nos, arra már nem emlékszem, hogy mennyibe került a Trabant lámpája, de a Renault jobb első ajtajának kijavítása igencsak húzós volt. Persze kifizettem – édesapám iránti szeretetből.
        Miért van az, hogy oly nehéz szívvel válunk meg féltve őrzött földi kincseinktől? Miért nyomaszt mindenkit oly nagyon a „rozsda és a moly” tevékenysége? Miért olyan érzékeny pont mindannyiunk életében a pénz kérdése? Egyszerű a felelet. Azért, mert az anyagi javak előnye konkrét, kézzel fogható, szemmel látható. Evvel szemben a „mennyei kincsek” érzékszerveinkkel nem észlelhetőek. A mennyben gyűjtött vagyonnal nem lehet kifizetni a sárga csekkeket, nem lehet megvenni a legújabb okostelefont, sem pedig elmenni vele egy hétre a spanyol tengerpartra nyaralni, sőt mi több, a Renault jobb első ajtajának javítási költségeit sem fedezi. Ebből adódóan többre értékeljük a konkrét és biztos anyagi előnyöket az elvont és bizonytalan mennyeiekkel szemben.
        Ez a fajta szemlélet sokban hasonlít az afrikai impala antilop esetére, amelyik 3 m magas és 10 m hosszú ugrásokra képes, még is fogva tartásához elegendő egy 1 m magas kerítésfal. Az antilop ugyanis csak akkor ugrik, ha látja hova fog érkezni. Mivel ez a feltétel a kerítés miatt nincs biztosítva, ragaszkodnak a fogsághoz, ami nem ideális ugyan, de legalább konkrét és biztos.

        A földi kincsekből vehetünk ugyan jó minőségű ágyat, de nyugodt álmot nem; ha sok pénzünk van, építhetünk kacsalábon forgó házat akár, de boldog otthon csak mennyei valutával vásárolható; ha hatalmunk van, akkor tisztelni és félni fognak az emberek, de kiegyensúlyozott önértékelés csak felülről származhat; a modern orvostudomány segítségével hosszú élethez juthatunk (persze ehhez is sok pénz kell), de örök életet csak Isten biztosíthat. Barátságunk Jézussal több hasznot jelent, mint a legkedvezőbb banki vagy tőzsdei befektetés. Merjük hát értéktelennek tartani a földi, és értékesnek a „mennyei kincseket”. 

szerda, december 25, 2013

A törvényben gyönyörködni

„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.”
(119. Zsoltár 92. vers)

Nemrég volt az emberi jogok világnapja. A közszolgálati rádió tematikus adásában rövid riportot készítettek az utca emberét kérdezve, mennyire ismerjük jogainkat.

A válaszadók pedig csak sorolták: élethez való jog, szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok, élelemhez, neveléshez és munkához való jog, stb.

Ahogy hallgattam a felsorolást, feltűnt, hogy milyen szívesen és milyen fennhangon hangoztatták az emberi jogainkat. Viszont senki sem akadt, aki legalább félszóval odavetette volna; a jogok mellett nem ártana a kötelességekről is beszélni egyszer.

Aztán elkezdtem keresgélni a neten, de hiába, mert olyat, hogy emberi szülői, házastársi, gyermeki, vagy társadalmi, netán gyülekezeti tagok kötelességének világnapját sehol sem találtam.

Hát igen, ilyenek vagyunk mi emberek. Ami jár, azt kikérjük magunknak, de ha adni kéne valamit a közösbe, szívjuk a fogunkat. Mert tévesen azt gondoljuk, ha így teszünk kevesebb lesz nekünk és gyávának és ügyetlennek tartanak, majd, amiért nem merünk kilépni a törvényes kereteken és nem a kiskapukra játszunk.

S a szomorú, hogy megannyi magát kereszténynek nevező ember is így tesz. Olyan úton haladnak látszólag a mennyország felé, olyan módszereket követnek, olyan életmódot folytatnak, és olyan szokásokat gyakorolnak, mely emberek kívánságait tükrözik, s közben Isten kívánalmait, törvényeit sárba tiporják.

Mily sokan elfeledkeznek Jézus figyelmeztetéséről: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” Akkor majd kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” (Máté 7:21)

Az ilyen önmaguknak való vallásoskodókkal szemben Dávid a törvény védelmi szerepéről beszél, mely keretet ad életünknek és kiemel bűnös, önpusztító ösztönlényűségünkből.

S mindezt hogyan teszi a törvény?

Úgy, hogy gyarlóságainkra és kötelezettségeinkre való emlékeztetés mellett elvezet, ahhoz, aki megtisztíthat minden gonoszságtól.

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett” (Gal.3:24)

kedd, december 24, 2013

Jézus szólít - beszélgess Vele




 „Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind [csak] azon az úton járjatok, amelyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!” Jeremiás 7:23



Ma még rohanunk, vásárolunk, sütünk, főzünk, hogy estére mindennel kész legyünk, aztán nyugalom, békesség költözik körénk. A gyertyák fényénél a család összegyűl és megajándékozzuk egymást. Megtapasztaljuk azt, hogy adni öröm, és békesség tölti el a szívünket. Ilyenkor szinte tapintani lehet a szeretetet. 

Most reggel határozzuk el, hogy az ünnepnapokon megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk az életünk nagy kérdéseiről. 

Ahhoz, hogy választ kapjunk, egyedül, csendben tegyük fel magunknak a kérdéseinket és Isten válaszolni fog:


1.      Azt csinálod, amit igazából szeretnél csinálni?
2.      Van olyan álmod, amit követhetsz?
3.      Hány ígéretet tettél életedben, és hányat teljesítettél belőlük?
4.      Mi az az egy dolog, amit igazán akarsz, de még soha nem tettél meg, és miért nem tetted meg?
5.      Követtél el végzetes hibát olyannal szemben, aki szeretett téged, és akit szerettél?
6.      Ha visszamehetnél a múltba, mit tanácsolnál az egy évvel ezelőtti önmagadnak?
7.      Akkor is félsz a hibák elkövetésétől, ha nincs semmiféle rossz következményük?
8.      Ha klónoztathatnád magadat, mik azok a tulajdonságok, amiket nem szeretnél a klónozott másodban látni?
9.      A téged körülölelő világ befolyásol téged, vagy inkább te befolyásolod a világot körülötted?
10.  Ami miatt legutoljára sírtál, 1 év múlva is számítani fog?
11.  Van valami, amit nem tudsz elengedni, pedig tudod, hogy el kellene engedned?
12.  Miért aggódsz éppen, és mi kellene ahhoz, hogy ne aggódj?
13.  Ha 1 percen belül meghalnál, van valami, amit sajnálnál, hogy nem tettél meg?
14.  Mikor nevettél utoljára, és min nevettél?
15.  Képes vagy a körülötted élőket megnevettetni?
16.  Van valaki, akit szeretsz, és aki szeret?
17.  Mikor volt az utolsó alkalom, hogy beszéltél a szüleiddel/családoddal?
18.  Ha a boldogság egy pénznem lenne, mennyire lennél gazdag most?
19.  Ha ma lenne vége a világnak, mit csinálnál?
                    (motivator.ma)

Ebben a csendben gondolj arra, hogy Valaki nagyon szeret téged. Soha nem vagy egyedül, Jézus veled van, figyel rád és segít a problémáidban. Nyisd ki a Bibliádat és válaszolni fog neked.

Ha további kérdéseid lennének, ebben a blogban ezt megteheted, vagy írj a lacas@freemail.hu címre.
Áldott, békés ünnepeket kívánok minden olvasónak!



hétfő, december 23, 2013

Bölcsek közt

„Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostoba barátja romlottá lesz.” 
Példabeszédek könyve 13:20



Néhány évvel ezelőtt egy hegyi kirándulásra indultunk kis csapatunkkal. Nagyon nagy túra elé néztünk, így időben útra keltünk. A turistajelzésekkel megjelölt úton indultunk el és nagyon jól haladtunk. Már a túra felénél tartottunk - legalábbis ami az időt illeti – de egyszer csak elfogyott az ösvény. Aggódni kezdtünk. Jó ideje nem láttunk turistajelzést, de azzal magyaráztuk, hogy korábban volt, és jó úton vagyunk, csak nem vettük észre, lekopott, vagy lemosta az eső. Ahogy haladtunk felfelé, egyszer csak egy nagy sziklával találtuk szembe magunkat. Mondanom sem kell, milyen kétségbeesés uralkodott el a csapaton. Tanakodni kezdtünk, mit tegyünk. Visszafordulni már nem lehetett, sőt veszélyes volt, hiszen turista jelzés hiányában nem oda értünk volna vissza, ahonnan elindultunk. Így tehát nem maradt más hátra, mint amennyire csak lehet, megkerülni a sziklát, egy megközelíthető részen nekiveselkedni és átmászni rajta. Kerülővel ugyan és későn, de felértünk a csúcsra, ám ez az eset emlékezetes marad számunkra. Jó úton indultunk el, mégis eltévedtünk. Mi lehetett az oka? Hiszen követtük az útjelzőket.

Később valaki visszament, hogy kiderítse hol lehetett a galiba, és azt állapította meg, hogy egy elágazásnál nem a megfelelő ösvényen indultunk el, mert egy turistajelzést félre értelmeztünk. Ha időben rájövünk a tévedésre, akkor talán még visszafordulhattunk volna. Ahogy egyre mélyebbre mentünk az erdőbe, annál inkább eltávolodtunk a helyes úttól, és csak egy lehetőségünk maradt: leküzdeni az előttünk tornyosuló sziklát.

Ezt a hegyi túránkat az életúthoz hasonlítanám. Ahogy a hegyre sem jó az embernek egyedül felmenni, az életben is szükségünk van barátokra. Ahogy a mai ige is mondja, nem mindegy, milyen barátokkal vagyunk körülvéve. Ha történetünkben a turistajelzéseket a barátok tanácsaiként értelmezzük, láthatjuk: egyetlen ostoba tanács, vagy meggondolatlan barátválasztás rossz útra vezethet, romlást hozhat.

Mi tehát a teendőnk? Jól, átgondoltan választani.

Honnan tudjuk, melyek a bölcs barátok, akik társaságában mi is bölcsekké válhatunk?

A Biblia válasza: kérjük Istentől a bölcsességet, hiszen „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.” (Példabeszédek könyve 2:6), vagy, ahogy a Példabeszédek könyvében többször is olvashatjuk: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek könyve 9:10).

Isten megtaníthat bennünket helyesen választani. Megtaníthatja nekünk a „turistajelzések” helyes értelmezését, és ha néha elbizonytalanodunk is, hogy melyik utat válasszuk, vagy esetleg rossz úton indulunk el, figyelmeztető jelzéseket ad majd, hogy időben visszaforduljunk, még mielőtt túl késő lenne.


Karácsony és újév közeledik. Ha megállunk egy kicsit, ne csak magunkra gondoljunk, hanem barátainkra is. Barátok okvetlenül kellenek az embernek, hiszen szebbé teszik az életet. Keressük tehát bölcs barátaink társaságát, és kerüljük az olyanokét, akik romlást hozhatnak!

vasárnap, december 22, 2013

Egy tökéletes világban...

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Lukács evangéliuma 12:32

Így az év vége közeledtével, az ünnepek táján úgy érzed, nagyobb a kontraszt. A szeretetről beszélünk, miközben nem tudjuk igazán szeretni a másikat. Ajándékokat veszünk, pedig a Társnak talán legjobban közös időre, élményekre lenne szüksége. Egy jó beszélgetésre a félhomályban, egy forró teára reggel az ágyban, egy igazi, szívből jövő ölelésre, mikor késő este hazaér a munkából. 

Ilyenkor jobban látszik, hogy nem ez az a világ, amire az embert Isten teremtette. Halál, fájdalom, amerre csak nézel, és még a legboldogabb pillanatba is csöndben bekúszik a rossz. A félelem, a hiány, az üresség. Ülsz a családdal az asztal körül, és tudod, elférnétek itt többen is, de már nincs kikkel megtölteni az árva székeket. 

Éled a hétköznapokat, és tapasztalod a nyomort, a szegénységet, a kilátástalanságot magad körül, vagy éppen a saját bőrödön. Van, aki nem tud, és van, aki nem is akar változtatni rajta. Valaki már belefáradt a küzdelembe, és a "könnyebb" utat választva hátat fordított a létezésnek. Az élet arra tanított, hogy „csak a mesében van happy end, mert az életben [...], a rosszak győznek, és a jók pórul járnak” „és legfeljebb csak az arányokon lehet javítani.” (Frei Tamás: A megmentő)

Egy tökéletes világban ez mind nem lenne. Nem lenne betegség, nem lenne rossz hír, amit az orvosnak közölnie kell veled, miközben próbálja palástolni a saját szívében tomboló érzéseket. Nem lenne sérült, vagy épp meg nem született gyermek. Nem lenne, aki sajnálná tőled az elért eredményeket, hanem együtt örülnénk egymás sikerének. Nem lenne, aki elvenne és rombolna, mert ha neki nem lehet, más se élvezze a birtoklást. 

Egy tökéletes világban az ünnep igazán ünnep lenne a fájó érzések teljes hiányával. Nem lenne „Istenhozzád”, nem lenne búcsú és vég nélküli várakozás. Nem lenne gyűlölet, és nem beszélnénk el egymás mellett, hanem értenénk és szeretnénk egymást igazán. Egy tökéletes világban...

Talán úgy érzed, gondolataid túlságosan elrugaszkodtak a valóságtól, pedig hidd el, ez lenne az igazi valóság. Isten egy tökéletes világra alkotott meg minket, csak az ember már akkor is úgy gondolta, „én jobban tudom...” Ez a Teremtő Isten üzen ma reggel neked: lesz majd tökéletes világ! Ő elhozza országát. Eljön ismét, de már nem, mint csecsemő, aki számára sehol sem volt hely, hanem mint Király, és újjáteremti ezt a világot. Neked. Érted. 

Ezért hát ne félj, hanem engedd, hogy szívedben fellobbanjon a remény, ahogy az utolsó gyertyát is meggyújtod a koszorún, és várd örömmel az advent érkezését!