szombat, november 09, 2013

A hirtelen harag ellen


"Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát."
(Jakab 1:19-20)

„Számolj tízig.” „Végy vizet a szádba.” „Harapj a nyelvedre.” – Sorolhatnánk még azokat a praktikákat, jó tanácsokat, amelyekkel igyekszünk a hirtelen felindulást megfékezni, a meggondolatlan, sértő szavakat visszafojtani. Néha sikerül, de talán többször kudarcot vallunk.

Isten igéje bölcsnek nevezi azt, aki tud önmagán uralkodni, míg bolondnak mondja azt, aki hirtelen haragú: „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az” (Példabeszédek 14:29). Mit lehet tenni, hogy megelőzzük, megfékezzük haragot? Hamar be kell látnunk, hogy saját magunk felett nem tudunk uralkodni, külső segítségre van szükség. Túlságosan közel állunk önmagunkhoz ahhoz, hogy önmagunk féke legyünk.

Pál apostol az alábbi felismerésre jutott el: "Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre" (2Korinthus 10:3-5). A gondolatok foglyul ejtése nem saját erőből, hanem az Isten kezéből vett fegyverekkel valósulhat meg. Az önfegyelem gyakorlása a világon a legnagyobb teljesítmény. Bölcs Salamon így fogalmazza ezt meg: „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.” (Példabeszédek 16:32). Aki uralkodik a maga indulatán és lelkén, az erősebb a királyoknál, vagy hódítóknál, vagyis nagyobb győzelem, teljesítmény önmagunk legyőzése, megfékezése, mit a hadi hőstettek.

„Az embere egy része önuralom gyakorlása nélkül nőtt fel. Nem zabolázták meg sem indulataikat, sem nyelvüket. Egyesek közülük Krisztus követőinek vallják magukat, de nem azok. Ha az üdvözítő szelídsége és alázata lenne bennük, nem adnának szabad utat a természetes szív késztetéseinek cselekedeteikben. Némelyek idegesek, és ha szavaikban, kedélyállapotukban kezdik elveszíteni önuralmukat valamely provokáció hatására, olyan mérgezést kapnak a haragtól, mint az iszákos a szeszes italtól. Nem józanok. Sátán teljes mértékben uralkodik rajtuk ebben az időszakban. Minden egyes ilyen haragkitörés gyengíti idegrendszerüket és erkölcsi erejüket, nehezebbé téve, hogy a következő alkalomkor megtartóztassák magukat a felháborodástól. Ennek az embercsoportnak csak egy gyógyszere van: önuralom minden körülmények között. Az az erőfeszítés, hogy olyan kedvező helyzetet teremtsenek maguknak, amelyekben énjüket nem éri bosszantás, legfeljebb egy ideig sikerülhet. Sátán tudja, hogy ezeknek a szegény lelkeknek az érzékeny pontjait, és ott fogja támadni őket, újra és újra. Állandó nyugtalanságnak lesznek kitéve mindaddig, amíg ön-magukat sokra tartják. A legnehezebb terhet viselik ezek az emberek, amit csak halandó cipelhet, ez pedig az „én”, a megszenteletlen, az alárendeltséget nem tanult én. De mégis van reménység a számukra! Adják át önként az uralmat Krisztusnak földi életük felett, amely tele van küzdelmekkel és aggodalmakkal.” (Ellen Gould White, Youth Instructor, 1886. nov. 10.)

Jézus így bátorít bennünket a győzelemre: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Máté 11:29). Senki sem születik azzal a képességgel, hogy uralkodjon saját indulatain. Azonban akik Jézust keresik, követik és Őt a szívükbe zárják, akik időt töltenek Jézussal, azokban Isten Szentlelke megtermi a türelem és szelídség drága gyümölcsét.

péntek, november 08, 2013

Az Ige megtartói

„Az Igének pedig cselekvői legyetek, ne csak hallgatói, becsapva magatokat!”
Jakab 1. rész 22. vers

Volt egy időszak, amikor torkig voltam az imperatívuszokkal. Úgy éreztem, hogy már más nem is létezik velem kapcsolatban, csak felszólító mód. És most tessék egy imperatívusz reggel éhgyomorra (persze, ha a reggeli dicséretet nem elalvás előtt olvasod).
Mi lenne, ha…
Ma úgy olvasnád a Jakab leveléből vett verset, mint ígéretet:
Az igének pedig megtartói vagytok és nem csak hallgatói, ezért nem csaljátok meg magatokat.
Ebben ígéret van és lehetőség.
Könnyen beszélsz! – mondhatod – de nekem nem sikerül soha úgy élni, ahogy szeretnék.
Gondolj csak a Biblia hőseire! Mennyit csetlettek-botlottak, de Isten kegyelméből hithősökké, evangélistákká, Isten eszközeivé lettek.
Ma amikor elhagyod otthonod és az előszobába belenézel a tükörbe az IGE MEGTARTÓJÁT látod benne.

csütörtök, november 07, 2013

Pajzs és dicsőség

"Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem."  
Zsoltárok könyve 3:3-4

Judit elvesztette a munkáját. Rosszkor jött. Persze a munkanélküliség mindig rosszkor jön, még egy hívő ember életében is. Hogyan lesz? Miből élek meg? És a legfájdalmasabb: "Elhagyott az Isten?!" És bizony ha ő maga elfelejtette ezt a kínzó kérdést, mások emlékeztették rá. "Hát már te is? Biztos rosszul imádkoztál!"
Az egyik jóakaratú főnöke biztatta, hogy a leépítés előtt használja ki a cég nyújtotta biztosítást és végeztessen el magán egy teljes orvosi vizsgálatot. Az eredmény megdöbbentette: rája van. Hét még ez is?! Teljesem összetört...
A sikeres kezelések után azzal szembesült, hogy az agresszív betegség legyőzését nagyban segítette, hogy időben felismerték...
Ismerem Juditot. Judit pedig nagyon jól ismeri Istent. Vele együtt mondom:
"Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem."

szerda, november 06, 2013

Erős torony

„Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.”
(Példabeszédek könyve 18. fejezet 10. vers)

Mindig csodálattal tölt el Isten tanácsainak gazdagsága és aktualitása, mely a Példabeszédek könyvéből szól hozzánk. Minden mondat, minden szó olyan súllyal bír, hogy mély alázatra ösztönöz.

A 18. fejezet három olyan erősséget említ, amiben bízunk, amiben hiszünk, ahonnan segítséget remélünk. 

  1. pénz - „A gazdag vagyona erős város az ő számára” (11.v.)
  2. emberek - „Erős város a testvér” (19.v.)
  3. Isten - „Erős torony az Úrnak neve” (10.v.)
Isten első kérdése ma; Mondd, te melyikben hiszel? - Abban, ahol a gondolataid legtöbbet időznek. Amelyik elérésére legtöbb időt, energiát áldozol.

Az Úrnak nevéhez folyamodik az igaz, mondja az Ige. De hogyan? Miként válik Isten erősséggé, azok számára, akik segítségül hívják az Ő nevét?

Annyi bizonyos Ő nem egy csodatevő dzsinn, akit a ’Jaj, Istenem’ keresztények megpróbálnak elővarázsolni baj esetén. Az ilyenek erőtelenek, ahogy Pál írja: „A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét.” (2Tim.3:5)

Nincs erőd, nincs energiád, kimerültél? Kérdezed; miért?

Jézusról azt olvassuk, elvonulva, tudatosan kereste a mennyei Atyával való kapcsolatot.

Ám az Ő imádsága távol áll a mai önző, egysíkú, sietős reggeli imáktól: „Uram légy velem a munkában, vigyázz a gyerekeimre, a lakásra, a ...”

Az ilyen imádkozóra is igaz Salamon megállapítása: „Aki felel, mielőtt valamit meghallgatna, balgának és szégyenteljesnek mutatkozik. (13.v.)

Ha erőt szeretnél Istentől, tanulj meg hallgatni. Ha olyan lelki békére vágysz, melyet az élet viharai nem sodorhatnak el; tanuld meg, Ő szelíd és alázatos (Máté 11:28)

Ugyanakkor Jézus imádsága nem ért véget az Ámennel, sőt mondhatni akkor kezdődött el igazán. Mikor a hallgatás után másnak is továbbadta a hallottakat. Számára ez több erőt adott, mint bármely fizikai étel, vagy ital (Ján.4:31-34).

Így „a keresztről való beszéd… nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor.1:18)

kedd, november 05, 2013

Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt" Ézsaiás 58:13-14

A babiloni fogságból hazatérő izraeliták annyira hozzászoktak a pogány világ társadalmi beidegződéseihez, hogy hazatérve is folytatták azok szokásait. Pogány, fiatal lányokat hozattak maguknak, kereskedtek, dolgoztak az Úr napján. Nehémiás erőteljes szankcióira volt szükség a „kór” megfékezésére. Ezt az életképet idézi fel Ézsaiás a nevét viselő könyv lapjain.
„A próféta itt olyan népet jellemez, amely az igazságtól és jogosságtól való általános elhajlás idején igyekszik helyreállítani azokat az elveket, amelyek Isten országának alapját képezik. Ez a nép javítja ki az Isten törvényén ütött rést azon a falon, amelyet Isten védelmül emelt választott népe köré. E törvény jogos, igazságos és tiszta elveinek követése állandó védelmet jelent számukra. 
  A próféta félreérthetetlen szavakkal határozza meg a falat építő maradék különleges munkáját. "Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban, és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj, mert az Úr szája szólt" (Ézsa 58:13-14). 
  A vég idején minden isteni intézményt helyre kell állítani. Azt a rést, amelyet a szombat megváltoztatásakor ütöttek a törvényen, ki kell javítani. Isten maradék népének - amelynek tagjai reformátorokként állnak a világ előtt - meg kell mutatnia, hogy Isten törvénye minden maradandó reform alapja, és hogy a negyedik parancsolat szombatja a teremtés emlékműveként, Isten hatalma állandó emlékeztetőjeként érvényben marad. Világosan és érthetően meg kell magyarázniuk, hogy a Tízparancsolat minden előírásának engedelmeskedni kell. Krisztus szeretetének késztetésére együtt működnek vele a puszta helyek felépítésében. A romlás kijavítóinak és ösvények helyreállítóinak kell lenniük, "hogy ott lakhassanak." Lásd: Ézsa 58:12 E.G. White Próféták és királyok

Ma reggel Isten mindenkit felszerel a "javítás képességével". Téged is!

hétfő, november 04, 2013

Az Úrban bízók ereje

De én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom.”
Mikeás 7:7-8

Filmesek feszültségfokozó trükkje, hogy ha a főhős szorult helyzetbe kerül, pár másodpercre elsötétül a kép. Mire végiggondolod az összes logikus lehetőséget a menekülésre, folytatódik a jelent és egy nem várt fordulat az utolsó előtti pillanatban megoldja a kérdést. Az időzített bombákat is általában 1-2 másodperccel korábban sikerül hatástalanítani, minthogy felrobbannának. Persze tudjuk, hogy a főszereplők többnyire életben maradnak, és a világot is sikerül megmentenie legfeljebb egy maroknyi csapatnak…

A mindennapi élethelyzetek már nem mindig olyan szórakoztatóak. Vajon kitart még a fizetés a hónap végéig? Elfogadják a jelentkezésemet? Lesz egyáltalán munkám? Meg fog gyógyulni? Meddig lehet ezt bírni? …

Az élet sokszor komolyan próbára teszi hitünket. Néha úgy tűnik teljesen egyedül maradtunk. Ilyenkor jusson eszünk mindaz, amit eddig tett értünk Isten. Igen, keresd csak az emlékeidben, mert bőven adott okot a hálára, indokoltan bízhatsz benne. Ha a sikereket, győzelmeket nem magadnak, hanem Istennek tulajdonítod, ha gyengeségeidet őszintén Isten elé viszed, kialakul egy olyan bizalmi kapcsolat, ami átsegít a nehéz pillanatokon.
Nem tudod hogyan, de megoldást hoz. Lehet, hogy az utolsó előtti pillanatban, de megmutatja hatalmát. Talán egy időre minden elsötétül – de már kíváncsian várod, hogy mire lesz képes.

Isten soha nem hagyott magára bennünket. A teremtésünktől kezdve, az örökkévalóságon át velünk akar lenni. Félelmeink abból fakadnak, hogy mi szakadunk el tőle. Maradj mellette! Nem hagy el! Hallja hangod! Felragyog világosságod!


vasárnap, november 03, 2013

„A csend beszél tovább...”

„Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.”
Példabeszédek könyve 21:23

Hallgatni arany. Isten két fület adott nekünk és egy szájat, mert kétszer annyit kellene hallgatnunk, mint beszélnünk. És mondod, mondod a jobbnál jobb közhelybe forduló szólásokat. De közben még mindig beszélsz, és nem bírod abbahagyni. Mert az agyad pörög folyamatosan, nincs szünet, nincs megállás, és közben muszáj szavakba önteni a kusza gondolatokat. Muszáj. És beszélni kell mindig. Beszélsz reggel, beszélsz a buszon, beszélsz, mert ez a munkád, egy nap talán több órát is telefonálsz, hazamész, és csak beszélsz a Kedvessel, aztán beszélsz a neten, beszélsz az ima alatt, szünet nélkül, és megesik, hogy a sort álmaidban is folytatod. 

Közben pedig félsz a csendtől, mert talán valami újat és rémisztőt hozhat számodra. Félsz egyedül maradni a nagy némaságban. Félsz hallgatni ima közben, mert talán meghallhatsz egy olyan választ, ami nem fog neked tetszeni. Félsz hallgatni valaki mellett, mert kínos a csend, nem tudsz mit kezdeni vele, és csak feszélyezetten fészkalódsz, míg végül kibukik belőled az újabb monológ. 

Pedig szükséged van a csendre, arra, hogy megtanulj hallgatni. Túl sokat beszélsz, és kevés esélyt, lehetőséget adsz másoknak, Istennek. Sorolod a kéréseid, néha egy kis hála és bűnbánat, bocsánatkérés is belefér, de az ámen után már fel is pattantál, mert az idő rohan, és te nem maradhatsz le. 

A mai igén keresztül Isten hív, hogy tanulj meg hallgatni. Tanuld meg értékelni a csendet, a némaságot, és amint hozzászoksz, nem is lesz már olyan kellemetlen. Füled végre kinyílik olyan dolgok felé, melyeket eddig képtelen voltál észlelni, és megismered a csend hangját. 

Tanulj meg hallgatni, és életed kinyílik egy új dimenzió felé, másként fogod látni a világot, és jobban észreveszed majd a körülötted élőt. Tanulj meg hallgatni, és ez megőriz a nyomorúságtól, az elfásulástól, a felszínességtől!

Tanulj meg hallgatni, figyelni a másikra, figyelni Istenre, a csendre, és felfedezed majd az élet új oldalát!