szombat, október 26, 2013

Mennyeknek országa


„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”

Máté 13,45-46


A példázatot olvasva sokszor gondoljuk azt, milyen értékes is az Isten országa és mily nagy becsben kell tartanunk. Szemünk előtt lebeg a Biblia leírása az arany utcákról, a drágakövek ragyogását felülmúló Szent városról, aminek közepében ott áll az élet fája. Mert bizony az elveszett Éden kertje ebbe a városba költözött nem sokkal a bűnbeesés után. És ott van az is, Aki számunkra a legdrágább! Ott van Jézus Krisztus, a mi drága Megváltó Istenünk. Minden hívő szívében ott él a remény, hogy ez a csodálatos „kincs”, ez ország állampolgársága, egyszer az övé lesz.

De felfigyeltünk arra, hogy a példázat szerint a Mennyország nem az igazgyöngyhöz, hanem a kereskedőhöz hasonló, aki a kincset keresi? Akkor hát mit jelképez az igazgyöngy? A megoldást szintén megtaláljuk a Jelenések könyve csodálatos, új földről szóló leírásában. Az angyal, amikor a Mennyei Jeruzsálemet mutatja meg Jánosnak, ami alászállt a Földre, akkor a Bárány feleségét mutatja meg (Jelenések 21,9). Ez a jelkép pedig Isten mindenkori népére vonatkozik. A városnak 12 kapuja van és minden kapu egy-egy igazgyöngyből van kifaragva (Jelenések 21,21). Ezek azok a gyöngyök, amikért a kereskedő mindent kész volt odaadni. De mit jelent ez? Meg kell vizsgálnunk egy kicsit közelebbről ezeket a gyöngykapukat. A kapukon nevek vannak felírva (Jelenések 21,12), mégpedig Izráel törzsének nevei. Nem másokat jelképeznek ezek, mint azokat, akik beléphetnek az Isten országába az emberek közül. A megváltottakat, akikért Jézus Krisztus testét, vérét, életét adta.

Belegondoltál már abba, milyen értékes vagy Isten szemében? Tudod-e, hogy valódi értéked megmutatja a golgotai áldozat? Érted-e, hogy mindaz, amit ez a csodálatos mennyei-újföldi város kínálhat, Jézusnak nem számított annyira, mint az, hogy te is ott légy vele? A tizenkét kapu valamelyikén a te neved is ott lesz felírva, ha elfogadod azt, mit a „Kereskedő” kínál érted.

péntek, október 25, 2013

Angyalok tenyerén



„Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon. Tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”
Zsoltárok könyve 91: 11-12.

Ehhez a ma reggeli Igéhez két verset szeretnék csatolni.

Isten tenyerén

Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj, veszély: Isten így szól: ne félj!
Miért is, mitől is félhetnék én, az Isten tenyerén?!

Túrmezei Erzsébet:
Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"

csütörtök, október 24, 2013

Megbocsátás újra

"Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."

Lukács evangéliuma 17:3-4 

Naponta? Hétszer? Ugyanannak az embernek? Nem lesz ez egy kicsit sok?

Már az is túlzás, hogy egyáltalán naponta megbocsássak. De hogy ugyanannak az embernek hétszer? És hol a megbánás? Arról nincs szó, hogy ne bántson meg? Hogy vigyázzon egy kicsit jobban? Hogy törődjön másokkal is, ne csak azzal, hogy neki mi a jó?

Ha megbántott, figyelmeztesd, mert bajban van, ha nem bánja meg a bűnét. De ha megbánja, meg kell bocsátanod. Még ha unalmas is, hogy ennyiszer jön.

A bűn öl. Ha nem teszik le, lenyom. Ha az ítélet napjáig megmarad, elpusztít örökre. Ezért hamar meg kell szabadulni tőle. Isten azt ígérte, hogy aki megvallja, bocsánatot nyer. Ennyi kell hozzá. Mi emberek kötelesek vagyunk ugyanezt elfogadni cserébe a megbocsátásért. Ha kevésnek tűnik, akkor is.

Terep van hozzá naponta. Emberek vagyunk és tévedők. Lesz hol gyakorolni: bocsánatkérőként és abban a szerepben is, amikor mi adjuk a bocsánatot. Újra és újra, ugyanannak az embernek, akár naponta hétszer is...

szerda, október 23, 2013

Hálaadással kérni

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
(Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 6-7. vers)

Még a hívő embert is elfogja néha az aggódás; Mi lesz, ha nem vesznek fel az egyetemre, ha elbocsátanak, ha azt mondja, nem szeret, ha Bizony tele vagyunk felesleges aggodalmaskodással a megváltoztathatatlan múlt, a reménytelen jelen és a kilátástalan jövő miatt. Hogy lehet ez? Van megoldás?

Hát persze. Az ima. Ima? Egy kéréssel mindent meg lehet oldani?

Egy hölggyel beszélgettem nemrég a hitről, a Bibliáról, az Istenről. Elmondta, hogy jó néhány éve hadakozik már az Úrral, mert sehogy se akarja megérteni az Úr, hogy neki szüksége lenne már egy társra, egy jobb munkahelyre, egy külön lakásra, egy…

Hát igen, sokan gondolnak úgy Istenre, mint valami kívánság automatára, az imádságra meg, mint zsetonra. Bedobok egy rövid reggeli imát, és ha nem jön azonnal az a válasz, amit akartam jól összeszidom és megrugdosom az automatát. Ez bizony nem imádság. Ez nem más, mint egy gyerekes toporzékolós hiszti.

S akkor mit jelent hálaadással kérni? Milyen az igazi imádság?

Nagyon sokat foglalkozunk a mi nyomorúságos földi életünkkel. Irányítsuk lelki szemeinket a mennyei szentély nyitott kapujára, ahonnét Krisztus arcáról Isten fénye és dicsősége tükröződik vissza…

Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk, akkor gondolataink állandóan nála időznének; élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni.  

„Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá…

Szívünk az imának, hálaadásnak szárnyain jöhet közelebb az éghez. A mennyben hálával magasztalják és gyönyörű énekekkel dicsőítik Istent, és midőn mi kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk mindinkább hasonlóbb lesz a mennyei seregéhez.

"Aki hálával áldozik, az dicsőít engem" (Zsolt 50:23), mondja az Úr. Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes örömmel Alkotónk elé hálával és dicsénekekkel (Ésa 51:3).
(E.G.White: Jézushoz vezető út; Az ima: magasztos kiváltságunk című fejezet)

kedd, október 22, 2013

Csak a jóra gondolni

"Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok." (Fil 4:8) 
   
 



"Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell. Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: "Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm." (Zsolt 19:15) 
  Amikor Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együtt kell működnie vele. A gondolatoknak határt kell szabnia, korlátoznia kell azokat, vissza kell szorítania és tartania, hogy ne kalandozzanak el és időzzenek olyan dolgoknál, melyek csak gyengítik és megrontják a lelket. Gondolataidnak tisztának, szíved elmélkedésének makulátlannak kell lennie, ha azt szeretnéd, hogy az ajkadat elhagyó szavak elfogadhatóak legyenek a menny számára, és embertársaidnak hasznára váljanak. Krisztus így szólt: "Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak." (Mt 12:34-37) 
  Krisztus a hegyi beszédben ismertette tanítványaival Isten törvényének messze ható követelményeit. Azt tanította hallgatóinak, hogy gondolatok által a törvényt már akkor megszegik, amikor a gonosz vágyat a valóságban még végre sem hajtották. Kötelességünk, hogy uralkodjunk gondolatainkon, és Isten törvényének befolyása alá tereljük őket."

Ellen G. White: A Szentlélek eljő reátok

hétfő, október 21, 2013

Az igazak áldása

„Az igazak javán örül a város, és amikor az istentelenek elvesznek, örvendezés van.  Az igazak áldása által gyarapodik a város, az istentelenek szája pedig romlására van annak.”

Példabeszédek 11:10-11

Áldás. Átok. Manapság nem gyakran halljuk ezeket a szavakat. A sikeres, szerencsés emberekkel szemben ott állnak pechesek és balszerencsések, akiknek semmi sem sikerül. Mitől függ, hogy mi jellemző életünkre?

A Biblia világosan fogalmaz: sorsunk nem a véletlen szüleménye, hanem a döntéseink, ill. az Istennel való kapcsolatunk függvénye. Bölcs Salamon a Példabeszédek könyvében tanulságokat, életformáló alapelveket rögzít, melyeket az élet igazolt. Mai igénkből csak egy dolgot emelnék ki: „az igazak áldása által gyarapodik a város”.

A helyzet nagyon egyszerűnek tűnik: „ha félem Isten és engedelmeskedem, akkor áldást kapok.” „Ha istentelenül élek ne számítsak semmi jóra.” 
Valóban erről lenne szó? Megvehető Isten áldása megfelelő viselkedéssel és parancsok betartásával? Az élet nagy kérdéseit nem lehet néhány mondattal megválaszolni, de abban biztosak lehetünk, hogy Isten igazságos mindenkivel szemben. Ez az uralmának egyik alappillére.

Az áldás és átok kérdésére a választ azokból az időkből találtam meg, mikor Isten személyes jelenléte még közel volt az emberekhez. Hallották hangját, beszéltek hozzá, első kézből kapták Isten ígéreteit.

„Ezt mondta az ÚR Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet én mutatok neked. Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, felmagasztalom nevedet, és áldás leszel. Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége.” (1Móz 12:1-3)

Isten áldást akar árasztani a Föld minden nemzetségére. Ábrahám élete és Istennel való kapcsolata tökéletlensége ellenére generációk számára jelentett igazi áldást. Ábrahám magvának lenni azt jelenti, hogy Isten különleges jelenléte, megsokszorozó hatalma jelen van életünkben. Az Újszövetség szerint mi is lehetünk Ábrahám magva lelki értelemben.

„ Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai és ígéret szerint örökösök vagytok. (Galata 3:26-29).


Ha Krisztuséi vagyunk, Őbenne vagyunk, az ősi áldás rajtunk keresztül is továbbáradhat. Gondold ma végig, hogyan lehetsz Isten áldásának közvetítője a befolyási köröd számára!

vasárnap, október 20, 2013

Elég neked...

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9-10

Én túl kevés vagyok ehhez… - mondod magadban, és sorra utasítod vissza a jobbnál jobb ajánlatokat. Az egyikhez nem érzed elég gyorsnak, a másikhoz rátermettnek, a harmadikoz tapasztaltnak, a negyedikhez méltónak, a sokadikhoz elég bölcsnek magad, és mondod folyamatosan a nemeket. Közben pedig belül a szíved mélyén mégis vágysz arra, hogy valaki végre rád bízzon egy komolyabb feladatot. Tiltakozol megállás nélkül, de szeretnél valamit te is letenni az asztalra, szeretnéd értékesnek érezni magad.

Aztán jön a hívás Istentől is. „Gyere, állj be az én munkásaim közé!” – szól hozzád az Örökkévaló – „Tartozz hozzám!” És te megint csak kezded a fogadkozásokat. Nem vagy elég tökéletes, nem vagy elég bátor, és különben is, túl kicsi mindehhez a hited. De szeretnél végre egyszer fent szállni a fellegek felett, ahogy egy igazi sashoz illik, nem pedig a szemétdombon kapirgálni tovább.

A te helyed ott van fent, ezért Isten ma reggel egy különleges üzenetet küldött számodra. Elég neked az Ő kegyelme. Elég neked az Ő kegyelme, az Ő ereje ahhoz, hogy elvégezd a rád bízott feladatot, hogy helyt állj, hogy alkoss, és tedd azt, amire elhívott a Mindenható. Elég neked az Ő kegyelme az élethez, az Ő ereje a te erőtlenséged mellé, hogy végre igazán átérezd, Rá van szükséged a leginkább.


Hát nézz fel ma az ég felé, Barátom, és hagyd az örökös kifogásokat! Ragadd meg Isten kezét, az Ő kegyelmét, az Ő erejét, és szállj vele a felhők fölé! Mert oda tartozol.