szombat, augusztus 10, 2013

Különleges ígéret


„Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.”
Máté 26,29

Érdekes kijelentés, de sok szép ígéretet és kijelentést ismerünk Urunktól, lényegesebbnek tűnőt, mint ezt. Miért fontos nekem, amit Jézus mondott? Miért fontos az, hogy nem fog inni addig a szőlő levéből, amíg együtt nem leszünk? Hiszen sokkal többről is lemondott, mint egy pohár édes nedű, többek között még az életéről is.
Először is a helyzet miatt. Jézus utolsó éjjele volt ez az alkalom a kereszthalála előtt. Az egész vacsora ünnepélyes és különleges volt. Minden szó fontos, amit egy halálba készülő ember mond a szeretteinek, mert a legfontosabbat akarja a szívükre helyezni.
Másodszor az ígéret miatt. Ezt az ígéretet nem akárki tette, hanem az a Jézus, aki minden szavát betartotta eddig. Ez pedig nem akármi manapság, amikor az adott szó vajmi keveset ér.
Végül meg kell értenünk az ígéret lényegét. Jézus mindig különleges viszonyban volt a borral. A Szentírás feljegyzi, hogy sokan – alaptalanul – sok bort ivó embernek tartották. Első csodáját Kánában is a borral művelte, amikor mindenki megelégedésére a legfinomabb nedűvé változtatta a vizet. Annyira jól esett a násznagynak, hogy elmondta azt a mondatot, ami segít nekünk megérteni Jézus ígéretét: „A legjobbat a végére tartogattad”. Jézus számára a szőlő leve a legjobbat jelképezi, amit adhat nekünk. A pohár tartalma szimbolizálja az Ő kiontott vérét, ami megment bennünket a megérdemelt haláltól. Megváltásunk jelképe, örök életünk záloga. Ez az, amit nekünk adott, ez a legjobb, ami történhet velünk! Ennek ízét nem akarja érezni, míg velünk együtt nem élvezheti, amíg mi is megértjük, megtapasztaljuk végre a beteljesedés örömét.

péntek, augusztus 09, 2013

Vállalni Krisztust



„Aki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.”
Máté evangéliuma 10. fejezet 32-33.

Egy kis együtt-gondolkodásra hívlak ma reggel. Mit jelent, és mit nem jelent ez a ma reggeli Ige?
Nem jelenti azt, hogy ki kell menned a Hyde vagy a Central Parkba, esetleg a piacra vagy a bevásárlóközpontotok parkolójába, és ott fennhangon meg kell vallanod, hogy keresztény vagy. Azt sem jelenti, hogy áhítatos képpel mész el ma reggel a TESCO-ba vásárolni és mialatt fizetsz, kenetteljesen elmondod, hogy Te milyen kitűnő keresztény vagy.
Ennél sokkal többet jelent!
Azt jelenti, hogy egész életed – szavaid, tetteid, mosolyod, kedvességed, segítőkészséged – egy tanúságtétel arról, hogy Kinek a szolgálatában állsz. Hogy megtudják az emberek, hogy Te Jézus gyermeke vagy.
Ha kell, ezt szavaiddal is megvallod, máskor meg tetteiddel. A lényeg a tanúskodás amellett, Aki úgy szeretett, hogy életét adta érted.
A néma tanú nem tanú!
Olvastam egyszer egy önéletrajzot, amit egy fiatal adott be egy számára áhított munkahelyre. A szakmai és egyéb bemutatkozás után kitért arra, hogy mik az erősségei. Leírta, hogy mivel komolyan veszi keresztény hitét, ehhez tartja magát a becsületességben, Isten parancsaihoz való viszonyában, beleértve a szombati nyugalomnap megtartását is.
Egy másik eset.
Nyár. Táborozások. Egy táborozó gyerekcsapat vonult be az étterembe. A pincér felsóhajtott: mi lesz itt, mikor elmennek? Azonban meglepetten vette észre, hogy ezek a gyerekek mások. Amikor vezetőjük csendre intette őket, elcsendesedtek. Étkezés előtt imádkoztak. A végén megköszönték az ételt. Majd felálltak és elmentek.
Jézus azt ígérte, hogy aki tanúságot tesz róla az emberek előtt, arról Ő is tanúskodni fog a mennyei Atya előtt. Rólad milyen jelentés készül? Tudják rólad, hogy kinek a szolgálatában állsz? Szoktál tanúskodni róla a környezetedben? Ha nem, akkor próbáld meg még ma elkezdeni! Ő segíteni fog neked!

csütörtök, augusztus 08, 2013

Helyes tanítás

"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól."

Példabeszédek 22:6 

Az első 3 életévben a jellem tulajdonképpen kialakul. Nem elég a "majd, ha nagyobb lesz, megtanítom" odázása, mert addigra már bevésődött, minden, amit szívesen elkerültél volna.

Mózes, örökbefogadott gyermek volt. A fáraó lánya jól tudta, hogy héber a gyermek, valószínűleg sejthette azt is, hogy az igazi anyának adta oda a babát szoptatni. Örökbefogadta, hogy egyiptomit neveljen belőle, de addigra a csatát már elveszítette: az igazi gyökerek abban a néhány évben kifejlődtek, amíg az édesanya tanítását hallgathatta. Ami utána következett Egyiptomban, lehet, hogy halványított az alapokon, de elfedni nem tudta.

Sámuel idegen, sőt zavaros és káros környezetben nőtt fel, de a legfogékonyabb időszakát az édesanyjával tölthette. Nem véletlenül lett ő hűséges, amíg a környezete hűtlen volt, mert neki volt egy időszak, amikor a neki megfelelő módszerrel tanította az édesanyja. Utána volt mihez visszatérnie.

A Naámán gyógyulási történetét elindító kislány talán egészen kicsi volt, amikor elrabolták az arámok. De az igaz Isten imádása ott élt a szívében, még egy idegen kultúra sem nyomhatta el benne a régi-igazit. Szülei megtették, ami rajtuk állt és nem hiába.

Jézus gyermekként született erre a Földre. Bár nem tudhatjuk pontosan, de valószínűbb, hogy Jézusnak nem az emlékezete volt az, ami segítette Őt abban, hogy felismerje, hogy a Messiás, hanem az Írások tanulása nyomán ébredhetett benne a felismerés, hogy Ő Isten Báránya. Ebben segíthette Őt azoknak az eseményeknek a felidézése, amelyek a születése körül zajlottak, amelyeket Mária osztott meg vele. Jézus már kisgyermekként tudta, hogy Ő más, mint a többiek, és ezt a tudatot az sem zavarhatta meg, amikor esetleg éppen emberi módon a szülei tántorították volna el feladatától. Kisgyermeki értelme felfogta azt, ami abban a korban elviselhető volt, így felnőttként egyértelmű volt a küldetése.

Kérünk, Urunk, adj hitet, hogy érdemes a gyermeki értelemmel foglalkozni, még akkor is, amikor sokszor reménytelennek látszik!

szerda, augusztus 07, 2013

Isten biztos ígéretei

„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?”
(Mózes negyedik könyve, 23. fejezet 19.vers)

A Szentírás Isten több, mint 7000 ígéretét tartalmazza. Ezek egy része olyan prófécia, mely már teljesült a Biblia hőseinek, Jézusnak vagy az egyház életében, ezek után nem kérdés, hogy a többi is meg fog valósulni.

Ugyanakkor, sokszor azt tapasztalhatjuk, mintha Isten megfeledkezne ígéreteiről. Imádkozunk családunk biztonságáért, jobb megélhetésért, szebb lakásért, új autóért, de mégsem történik semmi, holott meg van írva: „akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Jn.15:16)

S mindez miért? Mert olyan ígéretekbe kapaszkodunk bele, amit Isten másoknak adott és nem nekünk. Salamon megkapta a bölcsesség mellé a gazdagságot, de mi nem, Sámson visszakapta az erejét, de mi nem.

Sőt, ha őszinték vagyunk, mi csak azokat az ígéreteket válogatjuk ki és kérjük számon az Úrtól, melyek kedvünkre és hasznunkra vannak. De például a szenvedésre vonatkozó ígéretekről hallgatunk.

Mert kinek jutna eszébe például a következő ígéretet magára venni, vagy egyenesen kérni teljesedését: „akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim.3:12)

Bizony elfeledkezünk arról, hogy nekünk küldetésünk, feladatunk van. Nem itt a földi életben kell boldogulni, múlandó kincsek után koslatni, majd életünket eltékozolva, erőt kérni további pazarlásra.

Így tehát ne feledd, Jézus az ő követőinek nem ígért könnyű életet, kacsalábon forgó házat, mesés jachtot, lottó ötöst, csodás gyógyulást.

De amit ígért: örök életet, melyet nem vehet el tőled senki. Így bármi történjen ma veled ne feledd biztató szavait:


„Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Ján.14:2-3)

kedd, augusztus 06, 2013

Megelégedett élet

Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
Példabeszédek 16,19 








"Istennek hűséges követői meg sem kísérlik azt, amiről Krisztus azt mondta, hogy lehetetlen: hogy egyszerre szolgáljanak Istennek és a mammonnak. Ők az égő és fénylő sugarak a világ erkölcsi sötétségében; abban a sűrű sötétségben, mely úgy borítja be az embereket, mint a szemfedél. Krisztus egyházának tagjait egyen-egyenként a Szentléleknek kell irányítania, hogy tapasztalataik ne legyenek változóak és hullámzóak. Meg kell hogy gyökerezzenek és alapozódjanak az igazságban. 
  A lélek, ha személyes kapcsolatba kerül Krisztussal, az Úr szent templomává válik, mert a hívőnek Krisztus jelenti a bölcsességet, az igazságot, a megszentelődést és a megváltást. Aki teljesen átadta magát Istennek, az érzékeli Krisztus felemelő jelenlétét. Birtokában van a lelki békességnek és nyugalom honol lelkében, mely a szelíd, és alázatos szívű Mestertől származik. Mivel Jézusban bízik, akinek eredményességét és igazságát köszönheti, lelkét béke, megelégedettség tölti be. 
  Mi a keresztény öröme? A keresztény öröme Krisztus jelenlétének tudatából ered. Mi a keresztényi szeretet? Krisztus szeretetének visszatükrözése és a Szentlélek munkájának gyümölcse. Ha a Golgota keresztjére nézünk, látjuk, ahogy Jézus a világ bűneiért haldoklik, azért, hogy halála az élet és az örök élet reménysugarát közvetítse a bűnbánó bűnös számára. Jézus minden mindenekben, és nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Krisztus nélkül lehetetlen lelki életet élni." (Review and Herald, 1894. december 4.) 

hétfő, augusztus 05, 2013

A hűséges barát


„Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.”
Példabeszédek 17:17

Sokan írtak már a barátságról – könyveket lehetne megtölteni ezekkel a gondolatokkal. Számomra a barátság azt jelenti, hogy vannak emberek, akik közelebb állnak hozzám, mint mások; akik előtt önmagam lehetek; akikre számíthatok és akik számíthatnak rám. A barátaimért kész vagyok áldozatot hozni, jó velük lenni…
Elvileg mindenkinek lehetnek barátai, mégis sokan szenvednek magánytól, az elszigeteltségtől.
A Biblia egyik legnagyszerűbb üzenete, hogy maga Jézus Krisztus lehet a barátunk. Nézzük meg hogyan lehetséges ez!

János evangéliuma 15:12-15
„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”

- Az első feltétele ennek a különös kapcsolatnak az ÁLDOZAT, mégpedig Krisztus áldozata. Azért lett emberré, hogy „életét adja barátaiért”. Ennek a kapcsolatnak nagy ára van, fontos tehát, hogy kellően értékeljük.
- Jézus barátsága SZERETET által működik. A szeretet késztette az áldozatra, a szeretet tartja mindezt életben, és szeretete soha nem változik.
- Jézus barátsága BIZALOM-ra épül. Nem a földi ÚR-SZOLGA viszonyt fogjuk itt megtapasztalni, viszont nem is a „Jézus-haver” kategóriáról van szó. Ő mindenek Ura és Királya, viszont engem és téged, bűnös embereket bizalmába fogad, beavat terveibe, feltárta előttünk a jövőt. A Teremtő-teremtmény viszony megmarad, viszont a MEGVÁLTÁS által már nem a bűn szolgái, hanem Krisztus követői leszünk.
- Jézus barátságára mi ENGEDELMESSÉG-gel válaszolunk. Ez is a bizalom-szeretet által motivált cselekedet lesz, nem pedig a szolgai parancs teljesítés.
- Jézus barátsága azt is magával hozza, hogy szeretni fogjuk egymást, ami a SZOLGÁLAT-ban nyilvánul meg. A szolgálat áldozatot kíván… és rájövünk arra, hogy az emberi kapcsolatokban megélt szabályszerűségeket mind Jézustól tanulhatjuk.

 „Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el; a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén; a szabadságot, mely nem fél kimondani a maga ellenvéleményét; az egybetartozás érzését, mely nagylelkűen tud adni és örömmel elfogadni; végül az érdekek kizárását, mely nem kíván mást a barátnak, mint annak előbbrejutását a bölcsességben.” (Augustinus)

(Ez az írásom már 2011. májusában egyszer megjelent, de lehet, hogy elfelejtetted :)


vasárnap, augusztus 04, 2013

Szólj igazat, betörik a fejed!

Fotó: Besenczi Richárd
„Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot.”
Példabeszédek könyve 12:17

Szavak áradata vesz körül napról-napra. Mondod, és kapod, hallgatod és kiáltod, magadban tartod, vagy épp pirulva súgod valakinek a fülébe. Egyik könnyű, másik kimondhatatlanul súlyos, egyik gyógyít, másik sebet ejt, egyik épít, míg a másik lerombolja az évezredes várakat. Egyik életet, reményt ad, míg a másik elveszi azt is, amiről nem is sejtetted, hogy a tiéd, és üres kézzel küld a híd alá. 

Mondd, hogyan gazdálkodsz a szavaiddal? Mit mondasz ki, kinek, miért, hogyan, milyen körülmények között? Mi a fontos, hogy te elmondhasd, vagy az, hogyan fogadja a másik, mit jelent neki? Lehet, hogy szerinted fontos, hogy szerinted ez az igazság, de közben a másik belerokkan a súlyába, és elveszíti az összes talajt lába alól. 

Isten ma reggel arra kér, hogy szólj igazat! Képviseld az igazságot, de ne légy kegyetlen. Állj a Jó oldalára, és legyen együttérző szíved. Mielőtt beszélsz, mielőtt elengeded börtönükből féltve őrzött szavaidat, gondold végig, milyen utat járnak be, és mit hagynak maguk után? 

Kérj bölcsességet Istentől, kérd, hogy az Ő erejével tudj beszélni! Azzal az erővel, ami ha kellett, kimondta a kemény igazságot, de ha kellett, bocsánatot adott a legbűnösebbnek is. Az az erő, ami felemelte a gyermekek egyszerűségét a versengő tanítványok fölé, és példát adott mindenki számára. Az az erő, ami tudta, mikor van ideje a beszédnek és ideje a hallgatásnak. Mikor van ideje a példázatnak és mikor a nyílt, egyenes beszédnek. Mikor van ideje prédikálni és mikor csak egy szót szólni: Elvégeztetett. Isten Ereje! 

Kívánom, hogy az előtted álló héten ez vezessen téged, és szólj bölcsen, szólj igazán, szólj Isten erejével!