szombat, május 18, 2013

Isten embere és az üzenet


„Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja,
 és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.”
(János evangéliuma 3:34)

Minden korban voltak Istennek emberi, akiket Ő küldött azért, hogy szólják az Ő beszédét. Így jöttek létre azok a könyve, írások, levele és énekek is, amelyek a Bibliát alkotják. Rajtuk keresztül az Úr szól hozzánk ma is. „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Péter 1:21). Ritkán gondolunk arra, hogy Bibliaolvasás közben ugyanaz az Isteni Szó (Ige) szól hozzánk, mint ami (aki) kezdetben teremtett mindent. Hogyan lehetséges, hogy hajdan Isten szavának ilyen hatalmas ereje volt tapasztalható, ma azonban nem igazán történik semmi az Ige hirdetése nyomán?
Az ige azt mondja, hogy Isten mérték nélkül adja az Ő Lelkét „annak”. Kinek is? A hirdetőnek, vagy a hallgatónak? Elsősorban a hirdetőnek, hiszen 2Péter 1:21 szerint, aki Isten beszédét szólja, nem saját kútfőből meríti mondanivalóját, hanem Isten Lelkének ihletésére, aki pedig magától az Úrtól kapja üzenetét (lásd: János 16:13b). A hirdető tehát, aki igazán Isten beszédét szólja, valóban a Szentlélek hatalma alatt végzi feladatát. De mi van a hallgatókkal? Hát éppen ez az! Istennek igéje hatalommal bír, de sohasem vesz hallgatóin erőszakot. Nem akarja meggyőzni őket mindenáron, erőnek-erejével. Csak azok számára válik élővé az Ige, akik hittel fogadják azt. „Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsidók 4:2).
Te hogyan viszonyulsz Isten beszédéhez? Elfogadod? Mindent hiszel és elfogadsz, amit a Bibliában olvasol, vagy pedig szelektálsz? Hogyan hallgatod az istentiszteleten a prédikációt? Attól függ, ki az, aki prédikál? Eljut-e üzenete hozzád, a szívedhez? Tanácsol-e, megérint-e, időnként meg tud-e feddeni Isten beszéde? Hittel fogadod, vagy fenntartásokkal, kritikával? Isten beszédét így kell olvasnunk, hallgatunk: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thessalonika 2:13).
Vágysz arra, hogy Isten ereje megnyilvánuljon az életedben, úgy, ahogyan az apostoli korban tapasztalható volt? Akkor hidd, hogy Isten beszéde úgy jó és úgy teljes, ahogyan azt olvasod a Szentírásban, az Ó- és Újszövetségben együttvéve. Isten Lelke mérték nélkül fog rád is kiáradni, hogy életedben megmutatkozzék Isten csodálatos hatalma.
Van még egy nagy tanítása ennek a bibliaversnek. A keresztény emberek, akiket az Úr elküldött erre a világra (Máté 28:19-20), nem szólhatnak bármit. Nekik az Isten beszédét kell szólniuk. Nem mondhatják meg „jól a magukét”, mert rájuk az Isten beszéde, az evangélium üzenete bízatott. Akkor kapjuk meg Isten Szentlelkét, ha ennek a megbízásnak eleget teszünk, illetve azért imádkozunk, hogy Istennek olyan szolgái legyünk, akik azt szóják, amit az Úr rájuk bízott, s nem „a magukét hajtják” nem akarják „jól megmondogatni”, hanem arra vágynak, hogy Isten szócsövei legyenek, akik igével és evangéliummal bátorítják felebarátaikat. „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kolossé 3:16).

péntek, május 17, 2013

A bűnbocsánat módja



„Azért legyen nektek tudtotokra atyámfiai férfiak, hogy általa (Jézus Krisztus által) a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. … Őáltala mindenki megigazul, aki hisz!”
Apostolok cselekedetei 13:38-39.

Hallottad már ezt a mondatot: Én nem tudok magamnak megbocsátani!? Talán már Te is mondtad? Életünk során bizony követünk el bűnöket, amiket úgy szeretnénk meg-nem-történtté tenni. De nem lehet. Még évek múlva is elpirulsz, vagy szégyenkezve lehajtod a fejed, ha találkozol vele, vagy ha eszedbe jut.
A másik oldal meg az, amikor éppen TE nem tudsz megbocsátani.
Tudod, van itt egy törvényszerűség. Ha elhiszed azt, hogy Isten képes minden bűnödet megbocsátani – ha kéred, akkor Te is elkezdesz más szemmel nézni mások ellened elkövetett „bűneire”.
Indulj el ezekkel a gondolatokkal: „Jézus minden bűnömet megbocsátotta, hisz kértem Őt erre. Tiszta lapot ajándékozott nekem ma reggel. Boldog vagyok. Felszabadultam! Lement a gond a szívemről! Hiszem, hogy másokra is rá tudom vetíteni azt a szeretetet, amit én Istentől kaptam.”
Tehát, ezekkel a gondolatokkal indulj el, de ne felejtsd el az egész nap folyamán sem! Hisz Jézus kimondhatatlanul szeret téged, s rajtad keresztül szeretné másokra is kiárasztani szeretetét! Légy ebben eszköz!

csütörtök, május 16, 2013

A beszéd hatalma

"Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek."

Példabeszédek 16:24

Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember. Sajnos nem nagyon van ilyen. A kilencedik parancsolatban Isten a nyelvünktől védi az embertársainkat. A Tízparancsolatból egy a nyelvünk bűnei ellen emel védelmet.

Hogyan vétkezünk a szavainkkal?

- Többet mondunk a kelleténél, vagy kevesebbet. 
- Tudunk beszélni a semmiről is, de a fontos témákról egyáltalán. 
- Akkor válaszolunk, ha nem kérdeztek, de némák maradunk, amikor valaki valami igazán fontosra kíváncsi. 
- Ugyanazt elmondjuk többezerszer, míg a lényegeset nem mondtuk ki még talán soha. 
- A Hogy vagy? kérdésre kurtán azt mondjuk, hogy jól, vagy túl bőven válaszolunk. 
- Panaszkodunk, vagy repkedünk a magasban, ezzel elbizonytalanítjuk azokat, akik azt hiszik, hogy velük valami baj van, mert nincs kedvük ujjongani. 
- Dicsekszünk, pedig nincs rá okunk, vagy nem mondjuk el a jó tapasztalatainkat, azt gondolva, hogy ez senkit sem érdekel.

Szókratész egyszer azt mondta a tanítványának, hogy a szavainkat mindig három szűrővel kell megmérni: igaz, jó, hasznos. 
- Ha valami nem igaz, nem érdemes róla beszélni, még a végén valaki elhisz egy hazugságot. 
- Ha nem jó - bár attól még lehet igaz -, nem szabad róla beszélni, mert így is sok a rossz a világban, ne szaporítsuk még jobban. 
- Ha nem hasznos, hallgassunk, mert nem feltétlenül kell minden szemetet továbbadni. Ez a világ nemcsak az áruk szemetébe fog belefulladni, hanem abba a sok felesleges szócséplésbe, amivel csak elbonyolítunk mindent, ami addig egyszerű volt.

Jézus azt mondta, hogy a szavaink alapján mentenek fel, vagy marasztalnak el bennünket az ítéletben. Isten csak olyan embereket enged be az országába a megtisztult bűnösök közül, akik nem jelentenek veszélyt a világegyetem tökéletességére nézve és a szavaik is igazak. Nem beszélnek sokat, de nem is némák. Megvédik a másikat és nem sározzák. A másik erényeiről beszélnek és a maguk hibáiról. 

Hemingway szerint az embernek két év kell ahhoz, hogy beszélni megtanuljon és 50 év, hogy a hallgatás is a sajátja legyen. Szerintem egy egész élet kell ahhoz, hogy az ember helyesen megtanuljon beszélni és közben elsajátítsa azt is, hogy mikor kell hallgatnia. Bölcsesség szükségeltetik hozzá. Azt pedig Istentől kérhetjük.

szerda, május 15, 2013

Az alázat jutalma


„Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.”
(Példabeszédek könyve 22. fejezet 4. vers)

Van egy rabbinikus történet egy bárányról, aki elment Istenhez és így szólt: Uram, igazságtalan voltál velem szemben. Egyetlen fegyvert sem adtál, amivel védekezhetnék ellenségeimmel szemben.

Nem adtál agancsokat, mint ami a szarvasoknak van, nem adtál agyarat, amit a vaddisznók hordanak, sem karmokat, mint ami a macskáknak van. De olyan erővel sem rendelkezem, mint az elefánt és tüskéim sincsenek, mint a sündisznónak, sem fürge lábaim, mint a nyulaknak…

Ne haragudj, de szerintem elfelejtkeztél rólam, teljesen védtelen vagyok.

Erre a Teremtő felajánlotta neki, hogy próbálja fel sorba az agancsokat, a tépőfogakat, a karmokat, tüskéket, stb., de ezek közül egyik sem illet hozzá.

Ekkor az Úr így szólt a bárányhoz; Adok neked egy olyan fegyvert, amivel bármilyen támadással szembenézhetsz. Így a szelídséget és az alázatot adom neked.

Ez az állatmese hűen ábrázolja Isten Bárányát, akinek bár lett volna lehetősége erővel és hatalommal visszavágni a felhozott vádakra, mégis az Atyában bízva, alázatos volt, nem nyitva ki száját, és ezáltal győzött.

Igen, bármennyire csodálkozol az alázat jutalma; gazdagság - olyan kincs, amelyet senki el nem vehet, nem emészti meg a rozsda és a moly; tisztesség - olyan név, melyre minden térd meghajol; és élet, melynek soha sincs vége.

Tudom, hogy ebben a világban a farkasok élete sikeresebbnek látszik, de hadd bátorítsalak arra, hogy a farkasok között légy Isten alázatos báránya, légy győztes, hogy vele együtt ülhess az Ő trónján, ahogy Ő is győzött és ül az Atyja tónusán. (Jel.3:21)

kedd, május 14, 2013

Álmodozzunk



„És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.”  Jelenések könyve 21:1

A menny egy valóságos hely!
Sokat gondolok rá, hogy milyen lesz ott az életünk? Mit fogunk csinálni egy örökkévalóságon át?  A Biblia ad egy kis bepillantást az ottani életünkbe. Azt írja, hogy tevékeny életet fogunk élni „házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak.” (Ezékiel 28,26).
Hol fog ott állni a házad? Egy hegyi patak partján vagy egy tó melletti domboldalon? Egy biztos, nem kell bezárni az ajtaját, mert biztonság lesz.

Szeretnélek kérni, álmodj velem erről a helyről. Reggel, amikor felébredünk és veszünk egy mély levegőt, tiszta oxigénnel telik meg a tüdőnk. A madarak csodálatosan énekelnek, és tökéletesen érezzük a virágok illatát. Nem úgy mint most, hisz itt minden képességünk torzult. Ott minden kiteljesedik. Amire itt nincs időnk, de szeretnénk megcsinálni, ott lesz rá alkalom, hisz örökké fogunk élni erőben és egészségben.

Várom azt, hogy beszélhessek Ábrahámmal, megkérdezhessem Mózest, milyen hit kellett ahhoz, hogy a Vörös–tenger kettéváljon? De legjobban várom, hogy Jézus Krisztussal találkozzak. Neki lesz ideje személyesen rám. Elmegyünk egy sétára és beszélgetünk. Megkérdezem tőle, hogy milyen érzés volt megszületni erre a bűnös földre otthagyva az angyalok dicséretét. És Ő a vállamra teszi a kezét és mélyen a szemembe néz. Észreveszek valamit. Ott van a kezén a sebeknek a helye, amiket értem szerzett itt a földön. Nem bírom tovább, sírva fakadok az örömtől.

A madarak most is énekelnek, egy csodálatos reggelre ébredtünk, de itt a bűnnel szennyezett földön. Készülünk a munkába, az iskolába, sietünk, hogy le ne késsük a buszt, halljuk, hogy a szomszéd veszekszik a gyerekeivel, a következő sarkon két autó karambolozott. Idegeskedés, rohanás, fáradság már kora reggel.

Vágysz egy szebb élet után? Jézus megígérte neked:
„Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”  János evangéliuma 14:3. 

hétfő, május 13, 2013

Jézus az életét adta értünk


"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.
János evangéliuma 15:13-14

A „Jézus a barátom” kijelentés nagyon jónak hangzik, de valójában lehet, egy plátói rajongás, vagy keresztény „sztár” iránti rajongás – valódi kapcsolat nélkül.

Amikor valaki azt mondja, szeretem xy színészt, énekest, politikust…, akkor ezt mondhatja úgy is, hogy valójában személyesen soha nem találkoztak.  A Jézus iránti rajongás, viszont nem egy kereszt a falon, vagy egy kitűző a pólónkon.

Jézus úgy kezelte tanítványait, mint legjobb barátait, de még az ő esetükben is fontos volt tisztáznia azt, hogy a szeretet, engedelmesség nélkül semmit sem ér.

Jézus kétség kívül szereti az embert, mert élete sem volt drága megmentésünkért. Sokan nagy hanggal hirdetik, hogy keresztények (vagyis: krisztusiak, Krisztus követők), miközben nyíltan, tudatosan áthágják törvényeit.

Szeretet Jézust, vagy rajongasz érte? Tagja vagy egy „rajongói klubnak”, vagy elveket, mennyei törvényeket követsz?
„Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat.” (János evangéliuma 14:15)


vasárnap, május 12, 2013

Légy Ember!


„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr.”
Pál levele a rómaiakhoz 12:17-19

Tudod, most nem az a kérdés, hogy ki kezdte. Nem arról van szó, hogy ki kötött bele kibe, ki rúgott hatalmasat a másik bokájába, ki mondott gonosz dolgokat a társa háta mögött, ki hazudott, ki kit csapott be, hanem, hogy ki hagyja végre abba? Ki lesz az, akinek lesz ereje nem visszaütni, nem adni tovább a pletykát, nem lopni meg, aki őt meglopta? Sőt, Isten még ennél is tovább megy. 

Ki lesz az, aki ütés helyett karját segítségért nyújtja annak, akitől a pofont kapta? Ki lesz az, aki felsegíti inkább a másikat, pedig őt is ellökték? Ki lesz az, aki jót mond arról, aki szemen szedett hazugságokat híresztel róla? Ki lesz az, aki nemcsak nem lop, hanem ad? Aki a közömbösség helyett szeret, pedig „joga lenne” gyűlölni?

Isten ma reggel arra kér, légy te ez az ember! Szeress, még akkor is, amikor a másik nem érdemli meg! Amennyire lehet, törekedj a pozitív kapcsolatok kiépítésére! Válaszd a jobb utat, ne csak ne tedd a rosszat, hanem adj jót! 

És Isten nem a levegőbe beszél, Ő ezt megtette már jóval korábban. Még ellensége voltál, amikor ahelyett, hogy csendben hátat fordított volna neked, kinyújtotta feléd azokat a kezeket, melyeket te magad szegeztél a kereszthez. Ő odalépett hozzád, és letörölte könnyeidet, melyeket a felé szórt átkok csaltak arcodra. Ő bekötözte azokat a sebeket, melyeket az ellene folytatott küzdelemben szereztél. Ő szeretett, pedig te voltál az ellenség. 

Hát kövesd ezt a példát! Add tovább a kegyelmet, amit Tőle kaptál! Élj igazán, élj békességben, élj szeretetben! Élj úgy, ahogy az Emberhez méltó.