szombat, január 19, 2013

Óvás a lustaságtól


„Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!”
(Példabeszédek 6:9-11)

A Példabeszédek és a Prédikátor könyvét Salamon király írta, aki bölcsességéről volt híres. A két könyv, tele van bölcs mondásokkal, tanításokkal. Ez a szövegrész is ilyen bölcs tanítás.
A rest, lusta magatartást a Szentírás elítéli. Jézus azt tanította, hogy sem az Atya, sem Ő sohasem tétlenkednek: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (János 5:17). A keresztény ember, aki Jézus lábnyomában jár, hasonlóan aktívnak, állandóan munkálkodónak kell lennie. Ez persze nem azt jelenti, hogy sohasem lehet, szabad a munkától, dologtól megszűnni. Sőt, ezzel ellentétben Isten parancsai között ott szerepel a kötelező nyugalomnap, a szombati pihenés (2Mózes 20:8-11). Isten tervében azonban a szombat sem a tétlenség, a restség, a lustaság, népiesen szólva nem a "szent heverde" napja. Az evangéliumokból azt látjuk, hogy Jézus szombaton is nagyon aktív volt: tanított, gyógyított, zsinagógába ment (Lukács 4:16, Márk 3:1-5).
Aktívnak kell lennünk a jóban, a jó cselekedetekben! Erre tanít bennünket Pál apostol is (Efézus 2:10, Titusz 2:14, Zsidók 10:24). Sajnos sokan vannak, akik a rosszat cselekszik e világon. Ők fáradhatatlanul teszik a rosszat. Nekünk pedig meg nem szűnően (restség nélkül) kell munkálkodnunk a jóban (Galata 6:9). Isten ebben elkötelezett, nekünk pedig követnünk kell Őt ebben. Minden lehetőséget ki kell használni, hogy jót tegyünk!
Salamon bölcs tanítása arra utal, hogy az az ember, aki csak a kényelmét keresi, elszegényedik. Igaz ugyan, hogy Isten megígérte az áldást és a mindennapi kenyeret azoknak, akik hisznek benne: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ad eleget” (Zsoltár 127:2), de azt sehol sem találjuk a Szentírásban, hogy nem kellene munkálkodnunk képességünkhöz, tehetségünkhöz képest. Sőt, Pál apostol egyenesen a lusták, dologtalan emberek ellen beszél a Thesszalonikai levélben: „…ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thesszalonika 3:10).
A korábbi versek (Példabeszédek 6:6-8) a hangyát állítják a szorgosság példaképéül. A hangya okossága, bölcsessége abban mutatkozik meg, hogy alkalmas időben cselekszik. Eledelét, kenyerét aratáskor gyűjti be, amikor annak ideje van. Ezzel összefüggésben azt értjük meg, hogy a Szentírás nem olyan rest emberről beszél, aki sohasem dolgozik (talán kevés ilyen ember van), hanem arról, aki nem időben, nem a legalkalmasabb időt kihasználva cselekszik (talán belőlük már sokkal több van). A szorgalom jó, de az sem jó bölcsesség nélkül! (lásd: Példabeszédek 19:2). A legfontosabba, hogy tetteinket a bölcsesség irányítsa, mert csak így lehetünk eredményesek és boldogok. Ez a bölcsesség azonban felülről való, Isten ajándéka (Zsoltár 111:10; Példabeszédek 9:10).
Legyünk bölcsek, vagyis törekedjünk Isten mind mélyebb módon való megismerésére, valamint legyünk szorgalmasak, azaz elkötelezettek a jó cselekvésében. Ne sajnáljuk a fáradságot, ha jó dolog ügyében fáradozunk! Az idő nem mindig alkalmas (Efézus 5:16)! Ne pihengessünk, amikor dolgozni kellene! Isten így, munkában tud bennünket megáldani (Máté 24:45-47)! Legyen neked is ebben részed!

péntek, január 18, 2013

Dávid előmenetele




 
„Dávid folytonosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.”
2Sámuel 5:10.

’Persze! Dáviddal vele volt az Úr, meg folyton csak növekedett! De mi van velem? – teszed föl a kérdést. – Egyik kudarcom a másikat éri!’
Azért, ha belegondolsz, hatalmas mélységeket járt be ez a Dávid. Tényleg nem volt fenékig tejföl az élete! Gondold végig: Saul üldözte, az életére tört, legjobb barátjától elválasztották, aki aztán fiatalon meghalt, egyik pusztából a másikba, egyik barlangból a másikba menekült az őt üldöző Saul elől. Aztán amikor kicsit kezdett felfelé ívelni az életútja, egy rettenetes bűnt követett el. Nyíltan áthágta a hetedik parancsolatot, és meggyilkolt egy ártatlan embert. Aztán meghalt az egyik fia, a másik lázadóvá vált… Soroljam még?
Persze tudom, a Te sorsod is mostoha. Te is nagyon sok dolgon mentél át.
De figyelj csak, mit ír a Szentírás Dávidról?
Folytonosan emelkedett, lelkileg növekedett és Isten áldása volt vele.
Hibái, bűnei ellenére.
Az üldözés ellenére.
A kudarc ellenére.
A gyász, a szomorúság, a veszteség ellenére – talált kapaszkodót!
EMBER volt! A maga rengeteg hibájával, nyomorúságával. De megtalálta Annak kezét, akibe erősen kapaszkodhatott.
Tehát – Dávid története a valóságban a TE és az én történetem.
Kérlek, a kipontozott részre írd be a nevedet – és olvasd el ÍGY a mai Igét!
„………………… folyamatosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt!”
Hogy hangzik?
Kérlek, ragadd meg még ma Isten feléd kinyújtott kezét!
Meglátod, az eredmény nem marad el!

csütörtök, január 17, 2013

Testi-lelki jólétben

"Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek."

János harmadik levele 1:2

Várjunk csak! Honnan tudja János, hogy jó dolga van a lelkemnek, amikor én éppen sírni szeretnék? A sok megoldatlan probléma, a kérdéseim, az eddig válasz nélküli imák, a bizonytalanság, a bánkódás a helyrehozhatatlan hibák miatt gondoskodnak róla, hogy ne legyen jó dolga a lelkemnek. 

Mi van, ha én nem szeretnék testileg olyan egészséges lenni, mint amilyen most a lelkem állapota? Bár sajnos/szerencsére - mindenki válogassa ki, hogy melyik - ez a kérés általában teljesül és pont olyan testi egészségnek örvendünk, mint amennyire kiegyensúlyozottak vagyunk lelkileg. 

A nyakasnak valószínűleg a nyaka fájdul meg. Aki nem tud megemészteni valamit, annak a gyomra fáj. Aki hosszú ideig rágódik valamin, szintén valamilyen emésztőszervi megbetegedése alakul ki. Aki epés megjegyzéseket tesz, több, mint valószínű, hogy epebántalmak gyötrik. A rosszmájú anyagcserezavarral küzd. Aki súlyos terheket cipel, hátfájdalmai lesznek. Aki lelki bénultságban szenved, mozgásszervi megbetegedései támadnak. 

Ha egészségesek akarunk lenni, nem kerülhetjük ki a lelki dimenziót sem. Sokszor elhitetjük magunkkal, hogy az úgysem látszik, ami a lelkemben zajlik, pedig valahol utat tör magának minden le nem rendezett góc és valamelyik szerven keresztül mutatja meg magát, hogy kézzelfoghatóan létezik. 

Isten mit tesz azért, hogy valóban jó dolga legyen a lelkünknek? Isten megteremtett, megszabadított abból a nyomorúságból, amibe a bűn taszított minket, és azt ígérte, hogy örök életet ad mindenkinek, aki elég alázatos ahhoz, hogy ingyen elfogadja Istentől azt az ajándékot, amit lehetetlenség lenne kifizetni, de bolondság visszautasítani. Ha ezzel foglalkozunk, és nem tévesztjük szem elől, akkor mindig jó dolgunk lesz.

szerda, január 16, 2013

Isten védelmét élvezve


„Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
(Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 31. vers)

Mindig csodálattal tölt el, mikor Pál apostol bátor, Isten mellett való hitvallásáról olvasok. Bizony, de jó lenne ma is ilyen határozottan szembenézni az élet nehézségeivel és a kísértésekkel.

Mert hát oly gyakran megrémülünk a kisebb nehézségektől is; rossz időjárás, csúszós út, elromlik valami… vagy ha hibázunk, bűnt követünk el rögtön kétségbe esünk és úgy érezzük, itt a vég, számunkra nincs kegyelem.

S belegondolni sem mer az ember, milyen lehetett úgy megélni a kereszténységet, úgy evangélizálni, hogy minden pillanatban vihetnek a római cirkuszba az állatok elé. Mikor nem a mindennapi betevő megléte a kérdés, hanem maga a létezés.

 „Amint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.” (36.vers)

S ekkor kimondani; hogy „Mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett, Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (37-39.vers)

S azóta hányan és hányan merítettek erőt e meggyőződésből; Ha csak Luther Mártonra gondolunk, aki éppen a Rómaibeliekhez írt levél olvasása közben értette meg Isten kegyelmének erejét.

Mikor aztán el akarták hallgattatni, annyit mondott; „Itt állok, másként nem tehetek.” Mert Pálhoz hasonlóan vallotta; „nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil.1:21)

Így mikor e mai nap előtt bármit is elterveznél, bármi felől is már előre aggodalmaskodnál, mi lesz, hogyan lesz. Jöjj Jézushoz, és keresd az Ő akaratát, s hidd, amit ígért; „mindezek megadatnak néktek” (Máté 6:33)

És énekeld; Erős vár a mi Istenünk...

kedd, január 15, 2013

Most

     Valamit hatalmadban van cselekedni  erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy."  

 Prédikátor könyve 9,12

                                                                                                                                                                            

Vagyis: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.”

Egy ötödik osztályos kislány így értelmezte a fenti mondatot: Vannak olyan emberek, akik nem szeretik az aznapi munkát elvégezni, csak legyintenek és azt mondják, hogy „majd holnap elvégzem”. Ilyen egyszerű ez. De másnap már több munka van. Ha így cselekszünk, és mindennap halogatjuk a munkát, akkor egy nap már teljesen elegünk lesz, és kénytelenek leszünk kitakarítani vagy elvégezni az elmulasztott munkálatokat. Ha az iskolában egy napra sok házi feladatot és tanulnivalót kapunk, és másnap nem lesz olyan óra, még meg kell csinálni a házit, mert el fogjuk felejteni és rossz osztályzatot kapunk, ha a tanító néni vagy a tanító bácsi észreveszi. Én mindennap elkészítem az összes házi feladatot, nehogy rossz osztályzatot kapjak. 

De mi van akkor, ha nincs holnap, ha már nincs több lehetőség. Az igazat megvallva ezzel az eshetőséggel is számolnunk kell.

Ma még bocsánatot kérhetek attól, akit megbántottam, és megbocsáthatok annak, aki engem bántott. Kifejezhetem szeretetem a családomnak, barátaimnak, mindenkinek, akik fontosak számomra. Átölelhetek valakit, akit eddig elkerültem. Felhívhatok valakit, akinek a számát már talán ki is töröltem a mobilomból. Szóval ma még rendbe tudom tenni a dolgokat, de holnap már nem biztos, hogy ez menni fog.

A Prédikátor könyvének ezt a szakaszát (9-12. vers) elolvasva világossá válik, hogy a következetes, átgondolt, kötelességtudó életforma egyik feltétele a lelki felszabadultság. „Azért edd csak ÖRÖMMEL kenyered” és „ÉLVEZD az életet”. Kulcskérdés, hogy az életünk örömmel éljük-e, és ez az öröm ott van-e a munkánkban, kapcsolatainkban, az otthonunkban és mindenhol, ahol csak megfordulunk.

A Benne létezés öröme tegye élővé a hitünket, s motiváljon kiegyensúlyozottabb életet élni.

hétfő, január 14, 2013

Tiszta szívvel Jézus előtt


Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot.” (EF)

Zsidókhoz írt levél 10:22

A „Félnél-e találkozni Istennel?” kérdésre valószínűleg nagyon sokan „igen”-el válaszolnának. De ha ugyanezt a kérdést Jézussal kapcsolatban tenném fel, minden bizonnyal bátrabbak lennénk. Miért is van ez így? Másként szeret, másként haragszik az Isten, mint Jézus?

Sátán már az Éden kertben is azt a hazugságot hintette el, hogy Isten valójában nem is olyan jó, és kedves, mint amilyennek mutatja magát. Sőt, megvonja az igazán jó dolgokat az embertől. 
Valójában azonban az ember csak a bűn elkövetése után kezdett félni, menekülni Teremtőjétől. Nem Isten lett félelmetes, csak az ember nem tudott szembe nézni szégyenteljes állapotában az Úrral.

Jézus emberré létele, és földi szolgálata közel hozta az Istent hozzánk(Immanuel=velünk az Isten). Jézustól már nem féltek az emberek - legfeljebb azok, akiknek leleplezte bűnös természetüket. 

Önfeláldozó élete bizalmat adott, és reményt ébresztett. Oda ment hozzá a kivetett, a leprás, a bűnnel terhelt ember is, és bízott abban, hogy kérése meghallgatásra talál.

A legnagyobb ajándék mégsem ez. Azok az évek már elmúltak. Jézus viszont, mint ma is közbenjáró mennyei Főpapunk örömmel közvetíti kéréseinket, bűnbánatunkat Mennyei Atyánkhoz. Ő lett a kapocs, a közvetítő, aki „egy közülünk”, aki véghez vitte pályáját győztesen. 

Ezt az győzelmet és békességet kínálja most fel mindenkinek, aki veszi a bátorságot, és rajta keresztül bűnbocsánatot kér. Ez a mi legnagyobb szükségletünk. Ez a mi igazi békés örömünk forrása.

vasárnap, január 13, 2013

Régi-új ajándék


„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Pál levele a rómaiakhoz 6:23

Volt idő, amikor még értetted az ajándék varázsát. Amikor esténként nehezen jött álom a szemedre, mert azon törted a fejed, hol nem kerested még. Tudtad, hogy közeledik a nap, és szinte már kétségbeestél a kíváncsiságtól, mert még mindig nem tudtad, mi is lesz a meglepetés. Szisztematikusan, vagy épp feladva a reális gondolkodást, és ahogy éppen érezted, vizsgáltad át a lakás kisebb-nagyobb zugait, ahova talán elrejthették előled. Lopva nyitottad ki a szekrényajtókat, néztél be a polcrendszerek elzárt rejtekeibe, és kerested égen földön. Néha sikerült, néha nem, de a végeredményen, az örömön és a meglepetésen ez semmit sem változtatott. Ha nem sikerült, a kaland megmaradt, és mindig tudtad, legközelebb okosabb leszel, és még megnézed például az összehajtogatott terítők mögött is. Ha pedig sikerült, akkor már egy-két nappal előbb örültél neki, és csodálkoztál, hogyan jöttek rá, hogy ezt szeretted volna? 

Igen, ez akkor volt, amikor még az ágyneműtartó is varázslatos világot rejtett magában, amikor a kihúzhatós kanapé felnyitása is maga volt az utazás. Amikor még mindenki megvolt az asztal körül, és senkire sem kellett fájó szívvel emlékezni. Amikor még tudtad, mi az ajándék, tudtál elfogadni, pedig tisztában voltál vele, hogy ezt képtelen vagy viszonozni, és a számla mindig kiegyenlítetlen marad, de ez cseppet sem rontott az ünnep varázsán. Amikor még te voltál a kicsi, és melletted ott volt mindig, akire bátran, büszkén felnézhettél. 

Ám azóta felnőttél, és megtanultad, semmi sincs ingyen. Ebben a világban mindennek ára van, és még utolsó leheletedtől is ezt követelik. Ebben a világban az ünnepi ajándék abban segít, hogy túléld a hónapot. Nincs már izgalommal teli várakozás, nincs meglepetés, és inkább elborzaszt, hogy megint egy évvel többnek kell mondanod majd magad. És már nem hadakozol kézzel-lábbal, beletörődtél, magad mögött hagytad a gyermekkort, és Istennel kapcsolatban is próbálsz „fölnőttesen” viselkedni. 

Pedig Ő pont az ellenkezőjét szeretné. Hiszen az ajándék ott áll ma reggel is előtted, csak ki kell nyújtani felé kezedet. A legjobb és legszebb, amit valaha is kaphattál. Jézus Krisztus. Élet. Örök élet. Hát tanulj meg újra elfogadni a kiegyenlítés, visszafizetés vádló kényszere nélkül! Tanulj meg újra csodálkozni, örülni, ha kell, ugrálni és táncolni azért, mert valaki kitalálta legbelső gondolataidat! Fogadd el Istentől a kegyelmet, az örökkét, és élj tovább az Ő ajándékának fényében!