szerda, december 04, 2013

Szívből való Hozzátérés

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”
(Jóel próféta könyve 2. fejezet 12-13. vers)

Megtérés?

Csongrádi Pista bácsi szavajárása jut eszembe; „Nincs nagy bajunk, csak meg kéne térnünk!”

Megtérés?

Értékváltás. Ahogy Pál írja: „melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem… mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil.3:7-8). S ha a mai nap terveit nézem, s azt, hogy abból mily sok csak saját kívánságaimat szolgálja, azt mondom „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Jóvátétel. Mikor „a bűnös visszaadja a zálogot, ha megtéríti, amit ellopott, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és embertársait.” (E.G.White; Nagy küzdelem 412.o.) Bocsánatot kérni, attól, akit megbántottam, akit háta mögött kibeszéltem? Megint csak azt mondom valóban „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Bizony, amilyen egyszerűen hangzik, legalább olyan nehéz. Mert elprédikálom, megmagyarázom, Igét Igére halmozva bizonygatom, mennyei piros pontokra hajtva megyek, csinálom, de a szívem mélyén mégis valami hiányzik; az hogy igazán „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Bevallom, ez sehogyan sem jön össze nekem. Már annyiszor ígértem, fogadkoztam, s azt hittem megmásíthatom saját magam. De nem. A próbákban újra és újra elbukom és ismételten csak azt mondom „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Ma reggel rádöbbentem, eddig rosszul csináltam. Így ma mást teszek. Önerőből történő megtérés helyett Hozzá térek.