Nézz felfelé!
„Bizony mondom néktek, ha meg nem
tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek
országába.” Máté evangélima 18:3
Mi emberek
hajlunk arra, hogy magunk körül forogjunk. Nemrég két ismerősömet láttam
beszélgetni egy közösségi alkalmon. Mindketten felém néztek és néha-néha még
felém is mutattak. És mi volt az első gondolatom? Biztos rólam beszélnek. Talán
nem vagyok egyedül ezzel. Szeretünk a figyelem középpontjában lenni.
Ebbe a
csapdába estek Jézus tanítványai is, amikor azzal a kérdéssel fordultak
Jézushoz: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” (Máté ev.18:2) Folyton az
foglalkoztatta őket, hogyan tudnának olyan helyet elfoglalni a Jézus által
megalapított birodalomban, ami tekintélyes, s így a figyelem középpontjába
kerülhetnek. Kiskirályok szerettek volna lenni, akiket mindenki megcsodál és mindenben
kiszolgál. Nem kerteltek, nem próbálták rejtegetni szándékukat, hanem nyíltan
Jézus elé tárták.
Jézus sem
rejtette véka alá válaszát. Sőt, nyomatékot is adott neki, azáltal, hogy egy
kisgyermeket hívott oda és az orrukat fennhordó tanítványokat arra kérte,
nézzenek lefelé. „Ha be akartok menni az én országomba” – mondja Jézus – „más
szemszögből kell néznetek a világot.” Olyanná kell lennetek, mint egy
kisgyerek, aki teljesen szüleire vagy gondozóira van ítélve. Kiszolgáltatott,
és tudja, nélkülük elveszett. S ami talán még ennél is fontosabb: felfelé néz.
Két és fél
éves kisfiam egyik leggyakoribb szófordulata, amit naponta akár többször is
elmondd, ha úton vagyunk: „Anyuci, a kezed!”
Te merre
nézel kedves olvasó? Ma reggel, amikor elindulsz, nézz felfele és mondd
kisgyermekhez hasonló bizalommal: „Apuci, fogd a kezem!”
