A hirtelen harag ellen
"Tudjátok, szeretett testvéreim,
legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a
haragra. Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát."
(Jakab 1:19-20)
„Számolj tízig.” „Végy
vizet a szádba.” „Harapj a nyelvedre.” – Sorolhatnánk még azokat a praktikákat,
jó tanácsokat, amelyekkel igyekszünk a hirtelen felindulást megfékezni, a meggondolatlan,
sértő szavakat visszafojtani. Néha sikerül, de talán többször kudarcot vallunk.
Isten igéje bölcsnek
nevezi azt, aki tud önmagán uralkodni, míg bolondnak mondja azt, aki hirtelen
haragú: „A haragra késedelmes bővelkedik
értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az” (Példabeszédek
14:29). Mit lehet tenni, hogy megelőzzük, megfékezzük haragot? Hamar be kell
látnunk, hogy saját magunk felett nem tudunk uralkodni, külső segítségre van
szükség. Túlságosan közel állunk önmagunkhoz ahhoz, hogy önmagunk féke legyünk.
Pál apostol az alábbi
felismerésre jutott el: "Mert
testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis
nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel
rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten
ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus
iránti engedelmességre" (2Korinthus 10:3-5). A gondolatok foglyul
ejtése nem saját erőből, hanem az Isten kezéből vett fegyverekkel valósulhat
meg. Az önfegyelem gyakorlása a világon a legnagyobb teljesítmény. Bölcs
Salamon így fogalmazza ezt meg: „Többet
ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.”
(Példabeszédek 16:32). Aki uralkodik a maga indulatán és lelkén, az erősebb a
királyoknál, vagy hódítóknál, vagyis nagyobb győzelem, teljesítmény önmagunk legyőzése,
megfékezése, mit a hadi hőstettek.
„Az embere egy része
önuralom gyakorlása nélkül nőtt fel. Nem zabolázták meg sem indulataikat, sem
nyelvüket. Egyesek közülük Krisztus követőinek vallják magukat, de nem azok. Ha
az üdvözítő szelídsége és alázata lenne bennük, nem adnának szabad utat a természetes
szív késztetéseinek cselekedeteikben. Némelyek idegesek, és ha szavaikban,
kedélyállapotukban kezdik elveszíteni önuralmukat valamely provokáció hatására,
olyan mérgezést kapnak a haragtól, mint az iszákos a szeszes italtól. Nem
józanok. Sátán teljes mértékben uralkodik rajtuk ebben az időszakban. Minden
egyes ilyen haragkitörés gyengíti idegrendszerüket és erkölcsi erejüket,
nehezebbé téve, hogy a következő alkalomkor megtartóztassák magukat a felháborodástól.
Ennek az embercsoportnak csak egy gyógyszere van: önuralom minden körülmények
között. Az az erőfeszítés, hogy olyan kedvező helyzetet teremtsenek maguknak,
amelyekben énjüket nem éri bosszantás, legfeljebb egy ideig sikerülhet. Sátán
tudja, hogy ezeknek a szegény lelkeknek az érzékeny pontjait, és ott fogja
támadni őket, újra és újra. Állandó nyugtalanságnak lesznek kitéve mindaddig,
amíg ön-magukat sokra tartják. A legnehezebb terhet viselik ezek az emberek,
amit csak halandó cipelhet, ez pedig az „én”, a megszenteletlen, az
alárendeltséget nem tanult én. De mégis van reménység a számukra! Adják át
önként az uralmat Krisztusnak földi életük felett, amely tele van küzdelmekkel
és aggodalmakkal.” (Ellen Gould White, Youth Instructor, 1886. nov. 10.)
Jézus így bátorít
bennünket a győzelemre: „Vegyétek föl magatokra
az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok:
és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” (Máté 11:29). Senki sem születik azzal
a képességgel, hogy uralkodjon saját indulatain. Azonban akik Jézust keresik,
követik és Őt a szívükbe zárják, akik időt töltenek Jézussal, azokban Isten
Szentlelke megtermi a türelem és szelídség drága gyümölcsét.
