hétfő, október 28, 2013

Mindenható Istenünk

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”
Jeremiás 23:23-24

Az, hogy Istenről elmélkedünk, már önmagában is azt feltételezi, hogy van valamilyen fogalmunk róla. Közölt valamit magáról, „kinyilatkoztatta” önmagát az embernek. Véges értelmünkkel csak kicsiségünket érzékeljük, és meghajlunk Teremtőnk hatalma előtt.

A Bibliát olvasva kirajzolódik valamilyen kép bennünk Istenről. A természet parányi és hatalmas dolgait szemlélve is megsejthetünk valamit az Alkotó jelleméből. Krisztusra nézve – ahogy Jézus mondta tanítványainak – látjuk az Atyát. De még így is, Pál szavaival élve: „tükör által homályosan látunk.”
Tudásunk és tapasztalatunk rendkívül korlátozott, mikor Istent keressük. Mégis: ő közel- és távol, akkor, most és ezután is ISTEN.

Hadd ajánljak egy nagyszerű kis könyvecskét, melynek az első lapjain olvashatjuk az alábbi sorokat:

 „A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek.” (…)
 „Az Úr bennünket eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte.


(A könyv: Ellen Gould White: Jézushoz vezető út; http://adventista.hu/egwhite/honlap/index.htm)