Kételkedés nélkül
„Az Istennek
ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget
adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.
Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.”
(Rómabeliekhez írt
levél 4. fejezet 20-22. vers)
A
fenti néhány sor Ábrahámról szól, akit a Szentírás a hívők atyjának nevez.
Viszont, ha életének számunkra megörökített részleteit nézzük, úgy tűnhet,
mintha hite néha meggyengült volna.
Erős
hittel indult el a számára ismeretlen Ígéret földje felé, majd odaérve meg kell
tapasztalnia, hogy a tejjel és mézzel folyó földön is van éhínség. Egyiptomba
megy, ahol életét féltve nem meri Sárát feleségének nevezni.
Az
Örökkévaló ígéretet tesz neki, hogy nagy néppé lesz, ám mivel nincs még
gyermeke és esélyt sem lát arra, hogy Sára szülni fog, úgy gondolja, kissé
besegít Istennek és Hágártól megszületik Ismael.
Majd
mikor Isten újra meglátogatja és megismétli előbbi ígéretét, melyet Pál is említ,
úgy olvassuk: „Ekkor arczára borult Ábrahám, és nevetett és azt gondolta az ő
szívében: vajon száz esztendős embernek lesz-e gyermeke, avagy Sára kilencven
esztendős lévén, szülhet-e?” (1Móz.17:7)
S
mindez nem kétkedés? Nem hitetlenség?
Nem,
hiszen „aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor
és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a
kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jak.1:6-8)
Viszont
Ábrahám soha nem fordult vissza, Istent soha nem tagadta meg. Nevetett és
szívében csak emberi megoldásra tudott gondolni, ám mindezt arcra borulva
tette, ezzel fejezve ki, hogy elfogadja és meghajol az Úr akarata előtt.
Így
hite példa számunkra is. Hiszen sokszor mi sem tudjuk mi vár ránk, nem értjük
mi miért történik, a nehézségből a szabadulás lehetetlennek tűnik, a lényeg
azonban, hogy Ábrahámhoz hasonlóan, meghátrálás nélkül kérdéseiddel borulj
arcra Teremtőd előtt!
Imádd Őt és a válasz nem marad el.
