Hőstettek, vagy hit-tettek?
„Ezek hit által országokat győztek le, igazságot
szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét
kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök
lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.”
(Zsidókhoz írott levél 11:33-34)
Ez aztán igen, mondhatnád!
Milyen csodálatos tettek ezek: országokat meghódítani, vadállatokat legyőzni
puszta kézzel, a tűz pusztító erejét megfékezni, az ellenségtől elől megmenekülni,
meggyógyulni halálos betegségekből, az óriási seregbe gyűlt ellenséget
megfutamítani. Szinte Hollywoodba illő események. Mintha csak James Bond, vagy
a Rambo film jeleneteit látnák magunk előtt. Talán erre vágyunk mi is,
szeretnénk ilyen nagy-nagy tetteket véghezvinni, híresek lenni, nagy dolgokat
véghezvinni.
Ezek a jelenetek azonban nem egy
Hollywoodban készült filmből valók, nem valamilyen számítógépes videó effekt
termékei. Ez valóság. Isten ugyanis néha valóban ilyen óriási, felfoghatatlan
tetteket hajtott végre benne hívő gyermekeink keresztül. Időnként csodás dolgok
történtek a hívők életében, mert Isten, akinek ők szolgáltak, hatalmas Isten. Alkalmanként
az Úr úgy látta jónak, hogy felfüggessze a természet törvényeit, ilyenkor
csodák történtek. El tudom képzelni, hogy ezek az események nagyon fellelkesítették
azokat, akik látták, akik részesei voltak a csodáknak.
Sokan ma is arra vágynak, hogy csodák
sorozatában éljenek. Úgy gondolják, hogy akkor lesz erős a hitük, vagy akkor
tudják teljes szívvel követni az Urat, ha nem múlik el életükből egy nap sem
úgy, hogy valamiféle fantasztikus dolog ne történjen velük. Valóban lelkesítőek
és hitben megerősítőek az ilyen jellegű tapasztalatok. Egyvalamit azonban meg
kell értenünk: nem a csoda szüli a
hitet, hanem a hit szüli a csodát!
Tudom, hogy azok a hithősök,
akikről a Zsidókhoz írott levél tizenegyedik fejezete szól, nem azért hittek,
mert csodákat láttak, vagy mert csodákban volt részük. Ők akkor is hittek,
amikor nem történtek csodák. Sőt tovább megyek, az ő hitük akkor sem ingott
meg, amikor szörnyű nehézségeken, szenvedéseken kellett átesniük. Itt a
bizonyíték: „Ezek az emberek mind hitben
éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. Csak
távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének”
(Zsidók 11:13). „Egyeseket kigúnyoltak és
megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. Voltak, akiket
kövekkel dobáltak agyon, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg.
Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak,
szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. Pusztákon
és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. … És
mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.”
(Zsidók 11:36-38, 39).
A hit nem a csodákra épül, hanem
Isten Szavára, Isten Igéjére, ami igazság és sohasem változik. Örülj annak, ha
hited eredményeképpen időnként nagy dolgok történnek az életedben, s
kézzelfoghatóan megmutatkozik Isten jelenléte. De akkor se csüggedj, ha a
körülmények veszedelmessé válnak. Hited nem a körülményeken, hanem Istenen, az
Ő Szaván nyugodjon. Isten sohasem változik, Ő mindig hű marad hozzád: „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás
3:6). Ne a csodákra vágyj, hanem arra, hogy hited erős legyen Benne, aki
változatlan szeretettel vesz téged körül minden napon. Ne a körülmények
határozzák meg hitedet, hanem Jézus, akibe hiteddel kapaszkodhatsz. Minél
erősebb megpróbáltatásban van részed, annál erősebb hittel kapaszkodj az Úr
Jézusba, s megmenekülsz. Próbáld csak ki! Hidd el, így működik.
