Semmi nem választhat el

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.”

Rómabeliekhez írt levél 8:38-39

Pál apostol időnként nehezen érthetően fogalmaz. Mestere volt az akkori Írásoknak, törvények, zsidó hagyományoknak. Érvelései, levezetései logikusak, világosak. Ezt látjuk itt a Rómabeliekhez írt levél 7., 8. fejezetében is, amikor a hívő ember belső harcát írja le. Régi, bűnös természetünk állandóan elő akar törni, legyőzni jóra való törekvésünket, megakadályozni az Istennel való járást. Gondolatmenetének a végén úgy ír, mint egy zsoltáríró, akik igazán költői módon fogalmazzák meg Istennel szerzett, személyes tapasztalataiakat.

A győzelem titka egyszerűen Krisztus győzelmének igénylése a bennünk élő Szentlélek által. Amikor megkeresztelkedünk, jelképesen egyé válunk Krisztussal. Ez egyrészt azt jelenti, hogy bűneink a kereszthalála által el vannak törölve, másrészt új életünket ő irányítja minden tekintetben:

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2:20)

A felnőtt, érett döntésen, és elköteleződésen alapuló keresztség ezt a mély tapasztalatot jelképezi. Bemerítkezni a vízbe - mintegy meghalni a régi életünknek, otthagyni a múltat a hullámsírban, és feltámadni egy új életre. A Krisztussal való egyesülés olyan erős kötelék, amit égen-földön semmilyen erő, vagy hatalom nem képes szétválasztani. 

Ma, amikor az elvileg örökké tartó házassági fogadalmakat is könnyedén felrúgják emberek, különösen bátorító a gondolat, hogy Isten irántunk való szeretet soha nem változik. Övéi vagyunk, a Szentlélek által bennünk él. Megnyugtató, inspiráló, megerősítő és irányt mutató a jelenléte életünkben.
Ilyen az Isten, ahogy az alábbi nagyszerű vers is megfogalmazza:

Szent-Gály Kata: Az Öreg Remete bútsúbeszéde

Valami olyan az Isten
-- akihez megyek --,
mint itt, előttünk, ez a Tó,
mely, mint tudjátok, teljes egészében
át nem fogható.
De megmerülni benne:
jó.

Valami olyan az Isten
-- akihez megyek --,
mint egy hatalmas ország.
Talán: Magyarország.
De közületek vajon ki járta be
valamennyi útját,
hegyét meg dombját?

Valami olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a végtelen ég.
Valaki felfedezte, nemrég,
a távcsövét.
Azóta tudjuk: nagyobb messziség
és újra csillag van fejünk felett,
és ha majd lesznek nagyobb távcsövek,
lesznek új napok
és nagyobb csillagok,
lehet.

Valami olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a szemfedő,
mely ránk borul, örökre.
De nem úgy, mint a lenti temető
sárgálló rögje,
hanem mint Kéz -- -- anyánké
vagy apánké -- -- talán,
amikor este magukhoz vontak
a játék után.
Térdükre vettek -- -- és megöleltek,
csak úgy -- -- porosan.

Testvérek, az Isten
-- akihez megyek --,
valami -- -- -- olyan -- -- --