Helyes tanítás

"Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól."

Példabeszédek 22:6 

Az első 3 életévben a jellem tulajdonképpen kialakul. Nem elég a "majd, ha nagyobb lesz, megtanítom" odázása, mert addigra már bevésődött, minden, amit szívesen elkerültél volna.

Mózes, örökbefogadott gyermek volt. A fáraó lánya jól tudta, hogy héber a gyermek, valószínűleg sejthette azt is, hogy az igazi anyának adta oda a babát szoptatni. Örökbefogadta, hogy egyiptomit neveljen belőle, de addigra a csatát már elveszítette: az igazi gyökerek abban a néhány évben kifejlődtek, amíg az édesanya tanítását hallgathatta. Ami utána következett Egyiptomban, lehet, hogy halványított az alapokon, de elfedni nem tudta.

Sámuel idegen, sőt zavaros és káros környezetben nőtt fel, de a legfogékonyabb időszakát az édesanyjával tölthette. Nem véletlenül lett ő hűséges, amíg a környezete hűtlen volt, mert neki volt egy időszak, amikor a neki megfelelő módszerrel tanította az édesanyja. Utána volt mihez visszatérnie.

A Naámán gyógyulási történetét elindító kislány talán egészen kicsi volt, amikor elrabolták az arámok. De az igaz Isten imádása ott élt a szívében, még egy idegen kultúra sem nyomhatta el benne a régi-igazit. Szülei megtették, ami rajtuk állt és nem hiába.

Jézus gyermekként született erre a Földre. Bár nem tudhatjuk pontosan, de valószínűbb, hogy Jézusnak nem az emlékezete volt az, ami segítette Őt abban, hogy felismerje, hogy a Messiás, hanem az Írások tanulása nyomán ébredhetett benne a felismerés, hogy Ő Isten Báránya. Ebben segíthette Őt azoknak az eseményeknek a felidézése, amelyek a születése körül zajlottak, amelyeket Mária osztott meg vele. Jézus már kisgyermekként tudta, hogy Ő más, mint a többiek, és ezt a tudatot az sem zavarhatta meg, amikor esetleg éppen emberi módon a szülei tántorították volna el feladatától. Kisgyermeki értelme felfogta azt, ami abban a korban elviselhető volt, így felnőttként egyértelmű volt a küldetése.

Kérünk, Urunk, adj hitet, hogy érdemes a gyermeki értelemmel foglalkozni, még akkor is, amikor sokszor reménytelennek látszik!