Felszabadító bűnvallás

„Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.”
(32. Zsoltár 3-5. vers)

Forró nyár volt. Vakáció. Az önfeledt játékot az étkezésen kívül nem szakította félbe semmi. A tanévben elhanyagolt játékok hada elborította a szobát. Erőddé vált az asztal, a szék, a szekrény, melyért véres küzdelmet folytattak a plüssmacik, babák, kisautók, építőkockák, sőt még anyáék porcelánedényei is.

Ám egy szép napon, pont ebből lett a baj. Mikor a kisautók és macik egyesült serege végső rohamra készült az üveges vitrint védelmező csészék és tányérok ellen, egy ügyetlen csupor megcsúszott az egyik bástyán és menthetetlen zuhant a padlóra, ahol apró darabokra tört.

Jaj, Jancsi most mi lesz? Ha ez kiderül, nem lesz délután strandolás, és elmarad a megígért fagylaltozás is. Gyorsan szedjük össze a darabokat, a fiókban van ragasztó. Ó, hova is való ez a sok apró darab? Á, ez nem fog menni. Inkább beteszem ebbe a dobozba, később majd megint megpróbálom.

Aznap már nem volt több támadás.  Jancsi tűzszünetet hirdetett, és szokatlan módon elpakolta játékait. Ebéd közben sem nagyon akart nyilatkozni anyu faggatózására, hogy ki is áll nyerésre.

A strandon sem volt igazán felszabadult a lubickolás, és valahogy most még az a két gombóc fagyi is alig ment le. Egész végig azon töprengett, mi lesz, ha nem sikerül később sem megragasztani az eltört edénykét, és mi lesz, ha észreveszik, hogy hiányzik?

Hazaérve a dobozt, mint a kis csupor koporsóját elásta mélyen a téli dunyhák alá. Itt nem fogják megtalálni, gondolta. Ám a vacsoránál olyan furcsán néztek rá. Biztos volt benne, hogy anyu már mindent tud, mégsem szól semmit.

Egyszer csak nem bírta tovább. Jancsi átkarolta mamája derekát és sírástól elcsukló hangján csak annyit mondott: Én… Én… Én…
Tudom, Tudom. - volt a szelíd válasz, - ne sírj, minden rendben van.


Mai Igénk arra hív, hogy ne titkolózz, ne emészd magad tovább! Mennyei Atyád tudja jól, hogy mit törtél össze eddigi életed során, de ennek ellenére vár, hogy megbocsáthasson.

Gyere sírd ki magad szerető karjaiban!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia