MIndenki meglátja
„Ímé eljő a felhőkkel; és minden
szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek
minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég,
ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.”
(Jelenések könyve 1. fejezet 7-8.
vers)
A szószékről többször feltettem már a kérdést: szoktatok azon
gondolkodni, hogy milyen lesz az a pillanat, mikor megláthatjuk Jézust, milyen
lesz ott állni előtte, belenézni a szemébe, megérinteni a kezét?
S milyen furcsa, sokan nem szoktak, sőt nem is mernek erre a
pillanatra gondolni. Miért? Mert annyira hihetetlen, annyira elképzelhetetlen,
hogy a szerető Isten keblére akarja ölelni a hozzátérő bűnös embert.
Hát igen, aki csak megszokásból vallásoskodik, aki csak ünnepi, vagy
hobbi keresztény, az Jézus gyűlölőivel együtt legszívesebben elkerülné ezt a
találkozást.
Bizony én sem szívesen lennék Heródes helyében, akinek annyi gyilkosságért kell majd akkor számot
adni, vagy azon főpapok helyében, akik halálra adták Őt, vagy Júdás helyében,
aki oly sokáig a tanítványok táborában volt, csodák átélője volt, mégis csókkal
árulta el az Emberfiát.
Igen,
talán az ő helyzete a legtragikusabb, hiszen oly közel volt hozzá Jézus, oly
sokszor kapott figyelmeztetést, hogy ne veszítse el a célt. De számára
fontosabb volt saját álmainak megvalósítása, de abból se lett semmi. Valószínű
félelemmel nézi majd, mikor Jézus eljön dicsőségében.
S
te hogyan állsz majd ott?
Petőfi
Füstbe ment terv című versében így ír: „Egész úton - hazafelé - Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani. Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is. Kedvest, szépet neki?”
Gondolkodtál
már azon mit fogsz Jézusnak mondani, mikor hazaérsz?
Elmélkedj ma ezen minél többet!
