Üdvözítő kapcsolat

 "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."
(János evangéliuma 10:27-29)

"Állj!" - ez egy nagyon fontos szó egy négy évesnél. Arra tanítjuk a kislányunkat, hogy amint ezt a szót hallja tőlünk, azonnal álljon meg, föggelenül attól, hogy ő mit gondol. A feltétlen engedelmesség életet menthet az út szélén. És ő tudja ezt, nem is bánja, ha rákiáltunk. Sőt, van, hogy magától megáll, és mosolyogva hátranéz. "Állj!" - mondta a minap a feleségem, és be kell vallanom, azonnal rátapostam a fékre. Jól tettem, mert az előttünk lévő autó renszámtáblája vészesen közeledett. Utólag gondolkodva arra jöttem rá, hogy nem szégyellem, hogy engedelmeskedtem a parancsnak, hiszen bízom a feleségemben, és szeretem őt.

"Jöjj!" - hangzik Jézus hívása. Aki bízik benne és szereti őt, elindul. Nem félelemből, nem azért mert kisebbrendűségi érzése van, vagy mert bizonytalan, ha valaki nem mondja meg, mit kell tenni. Aki követi Jézust, annak bíznia kell Őbenne és szeretnie kell Őt. Sőt, annak a meggyőződésnek kell élnie benne, hogy őt is szereti Jézus és megbízik benne. Jézust csak felnőttként lehet követni igazán: önsajnálat, magabízás, (ön)bizonytalanság, félelem, feltételezések és agresszió nélkül. Csak így lehet teljességgel meghallani, megérteni és értékelni Jézus szelíd és határozott hangját.

Hallgass ma Őrá!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia