vasárnap, június 09, 2013

Erőművész

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9

Először csak rázod a fejed, hogy nem. Te ezt nem fogod megtenni, se kedved, se időd nincs hozzá, különben is, miért neked kellene? Azután mégiscsak nekiveselkedsz, és megpróbálod kihozni magadból a legjobbat. Egyre csak harcolsz, minden izmod megfeszül, de olyan messze még a cél, mint egy távoli csillag vibráló fénye. Már akarod, összpontosítasz, hogy majd te… Majd Te leszel az, aki mégis véghezviszi, aki minden lehetetlen ellenére eléri a megközelíthetetlent. Míg végül csüggedten roskadsz össze, és úgy érzed, semmire sem vagy képes.

A mocsár egyre csak lejjebb húz, fáj a kudarc, de felcsillan egy reménysugár: majd Isten! Majd Ő elveszi az akadályt, elgördíti a mozdíthatatlan követ az útból, és te haladhatsz tovább zavartalanul. Aztán ismét csalódnod kell. 

Isten, nem szól, vagy legalábbis nem úgy szól, ahogy te azt szeretnéd. Most nem ad sámsoni erőt, nem növeszt rajtad hirtelen nagyobb, keményebb izmokat. Most nem tölti fel előtted a szakadékot, nem hordja el a hegyeket, és nem teszi egyenessé az utat, melyen tovább kell menned. Most nem könnyíti meg a helyzetet, de nem is hagy magadra. 

Veled megy végig, és Vele a képtelenségeid használható tulajdonságok lesznek. Vele még a gyengeséged sem lesz hátrány. Vele sikerülhet a sorozatos kudarcok után is. Vele igazán hasznosnak érezheted magad, mert az Ő ereje ér célhoz, és ebben te is munkatárs lehetsz. Ez a kegyelem.