szombat, június 22, 2013

A kivételezett


„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.”
Példabeszédek 8,17

Vannak belső köreink, minden embernek vannak kiválasztottjai, akik sokkal közelebb állnak hozzá, mint mások. Akit szeretünk, azzal kivételezünk. A kivételezettek mindig többet kapnak másoknál, mindig övék a jobbik rész, a szebb, a drágább. A mi kivételezésünk azonban önző és személyes alapokon nyugszik. Isten azonban másként gondolkodik…

Az anyja azért szerette, mert ő volt az egyetlen fia. Ő volt az ajándék, akit férjének adott igaz szerelme jutalmául. Minden nap megölelte őt, megcsókolta. Amikor csak tehette, elmondta neki, mennyire különleges, mennyire más, mint a többiek. Ő volt az asszony szemefénye, elkényeztette, dédelgette és ezért rosszul nevelte. A kivételezés önzővé tette. Azt gondolta övé lesz a világ.

Az apja őt szerette a legjobban, jobban, mint idősebb féltestvéreit és ezt ki is mutatta. Szeretett felesége elsőszülött fia, bár kisebb volt bátyjainál, mindig első volt a sorban. Övé volt a legjobb hely az apja után az asztalnál, övé volt a legjobb falat, övé volt a legszebb ruha. Okkal gondolta hát, hogy valójában ő lesz az örökös. Ezért feljebb valónak is érezte, gondolta magát másoknál, a testvéreinél, az anyjánál, de még az apjánál is. Azt gondolta övé lesz a világ.

De a testvérei gyűlölték. Ezért övé lett a csalódás, az árulás, a halálfélelem, az elvetettség, a rabszolgaság, a börtön és a magány. Mindent elvesztett, csak a hite maradt.

Az Isten szerette őt születésétől fogva. Mikor kiváltságosságából fakadó nagyravágyása miatt a kapott álmot félreértelmezte, atyja kijózanító dorgálásával szólt hozzá. Mikor testvérei önérzetét semmibe vette árulkodásával, megengedte, hogy azok ellene forduljanak, de életét megkímélte. Hűségét próbára tette asszonnyal, börtönnel, megválaszolatlan imákkal. De amikor már semmi sem maradt, amikor már remény is alig volt, akkor tett csodát: Ő lett a legelső után az első, annak minden hatalmával, gazdagságával. Ő lett a kiváltságos, a kivételezett újra. Az Isten kivételezettje.

Isten szerette őt kezdettől fogva. Isten kiválasztotta őt kezdettől fogva, nem azért, mert jó volt és meg akarta jutalmazni, mert nem volt az. Hanem azért, hogy jobb legyen, hogy az legyen, aki lehet az Isten kezében. Nem azért, hogy fogsága alatt tanúsított hűsége jutalmaként neki adjon mindent, hanem, hogy általa mentse meg a családot, a népét. És ő megtette.