A kivételezett
„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak
engem, akik keresnek.”
Példabeszédek 8,17
Vannak belső köreink, minden
embernek vannak kiválasztottjai, akik sokkal közelebb állnak hozzá, mint mások.
Akit szeretünk, azzal kivételezünk. A kivételezettek mindig többet kapnak
másoknál, mindig övék a jobbik rész, a szebb, a drágább. A mi kivételezésünk
azonban önző és személyes alapokon nyugszik. Isten azonban másként gondolkodik…
Az anyja azért szerette, mert ő
volt az egyetlen fia. Ő volt az ajándék, akit férjének adott igaz szerelme
jutalmául. Minden nap megölelte őt, megcsókolta. Amikor csak tehette, elmondta
neki, mennyire különleges, mennyire más, mint a többiek. Ő volt az asszony
szemefénye, elkényeztette, dédelgette és ezért rosszul nevelte. A kivételezés
önzővé tette. Azt gondolta övé lesz a világ.
Az apja őt szerette a legjobban,
jobban, mint idősebb féltestvéreit és ezt ki is mutatta. Szeretett felesége
elsőszülött fia, bár kisebb volt bátyjainál, mindig első volt a sorban. Övé
volt a legjobb hely az apja után az asztalnál, övé volt a legjobb falat, övé
volt a legszebb ruha. Okkal gondolta hát, hogy valójában ő lesz az örökös.
Ezért feljebb valónak is érezte, gondolta magát másoknál, a testvéreinél, az
anyjánál, de még az apjánál is. Azt gondolta övé lesz a világ.
De a testvérei gyűlölték. Ezért
övé lett a csalódás, az árulás, a halálfélelem, az elvetettség, a rabszolgaság,
a börtön és a magány. Mindent elvesztett, csak a hite maradt.
Az Isten szerette őt születésétől
fogva. Mikor kiváltságosságából fakadó nagyravágyása miatt a kapott álmot félreértelmezte,
atyja kijózanító dorgálásával szólt hozzá. Mikor testvérei önérzetét semmibe
vette árulkodásával, megengedte, hogy azok ellene forduljanak, de életét
megkímélte. Hűségét próbára tette asszonnyal, börtönnel, megválaszolatlan
imákkal. De amikor már semmi sem maradt, amikor már remény is alig volt, akkor
tett csodát: Ő lett a legelső után az első, annak minden hatalmával,
gazdagságával. Ő lett a kiváltságos, a kivételezett újra. Az Isten
kivételezettje.
Isten szerette őt kezdettől
fogva. Isten kiválasztotta őt kezdettől fogva, nem azért, mert jó volt és meg
akarta jutalmazni, mert nem volt az. Hanem azért, hogy jobb legyen, hogy az
legyen, aki lehet az Isten kezében. Nem azért, hogy fogsága alatt tanúsított
hűsége jutalmaként neki adjon mindent, hanem, hogy általa mentse meg a családot, a népét. És ő megtette.
