Ússz tovább!
„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18
Balról hatalmas hullámok borítanak el minduntalan. Néha már levegőt is alig kapsz. A vállaid fájnak, a tenyered is zsibbad, és azt sem tudod, hogyan tempózz tovább, de menned kell, úsznod kell, és ha kiszállsz, a versenynek számodra vége.
Egy-egy versenytárs előz le gyors csapásokkal, te is megelőzöl néhányat, de itt már nem a „hányadik lettél?” a lényeg, hanem hogy megcsináltad. Hogy végig küzdötted magad a távon, és győztél önmagad felett. A félelmeid felett, a korlátaid felett.
A célt nem látod, a hullámok eltakarják, de csak menned kell egyenesen, nem lehet eltévedni. A hegy tetején álló templom látványa csalóka. Olyan gyorsan közeledik, de érzed, még talán a fele távot sem érted el, mégis erőt ad a látvány, hogy Valaki veled együtt küzd a habok között.
Próbálsz pihenni, ám amint a hátadra fordulsz, egy hullám teríti be arcodat, és kényszerít, hogy ússz tovább. Fejed tiszta. Minden erőddel, gondolatoddal csak erre az egyre összpontosítasz. Végigúszni, átúszni. Megúszni.
A víz egyre fogy alattad, már látsz mindent, aztán bizonytalan léptekkel taposod a part homokját, és átléped a célvonalat. Csippan a kódleolvasó, mert így hiteles, kezedbe nyomnak egy találomra kihúzott ajándékzacskót, melyben néhány értéktelen apróság mellett ott lapul A póló. De nem is az ajándék a lényeg, nem is a jutalom, hanem az élmény, az út, ami idáig elvezetett, hogy győztél.
Ma még lehet, hogy homályos a cél, és úgy érzed, sosem éred el, csak úszol a végenincs tengerben. De úszni kell ma is tovább. Nem adhatod fel. Ma nem. Lehet, hogy kínszenvedés, lehet, hogy fáj minden izmod, és eleged van a hullámokból, de tudd, van cél, és a szalagnál vár az az Isten, aki végigtempózta veled az egész távot.
