hétfő, május 27, 2013

Szószólónk, Jézus

„Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki mégis bűnt követ el, van aki segít nekünk, és szót emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus!” (Egyszerű fordítás)
János első levele 2:1

„És mi van, ha mégis…?” Kérdezzük gyakran, leginkább olyankor, mikor tisztában vagyunk saját gyengeségünkkel, sebezhetőségünkkel – és látjuk a kihívás nagyságát.

A bűnnel és kísértésekkel szembenézni pedig nem kis dolog, „emberfeletti” kihívás. Isten ismeri gyengeségeinket, korlátainkat, ugyanakkor erőt és győzelmet is biztosít.

A végső cél pedig a BÉKESSÉG Istennel. Békesség, hiszen a lázadó, Isten elől menekülő embernek nem lehet nyugalma. Ezért ajánlotta fel Jézus Krisztus által a megbékélés lehetőségét. Ha voltál már tartósan haragban valakivel, akkor tudod, hogy ez mennyire megterhelő tud lenni. Nehéz megtenni az első lépéseket, de utána már könnyebben és természetesebb minden.
Krisztus által – mint közös ismerősön keresztül – bátran mehetünk Istenhez. Ő nem egy olyan haragvó Isten, akit valahogyan ki kell engesztelni. Bár Jézus vállalta a halált, mégis a teljes Szentháromság minden tagja az emberiség megmentésért fáradozik.

Pál azt írta a 2Kor 5:17-19 versében:
 Így hát, ha valaki Krisztusban van, az az ember már az Új Teremtéshez tartozik! Ami benne régi volt, az elmúlt, és minden tekintetben újjá (új teremtéssé) lett! Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített és újra egyesített saját magával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy mi is segítsünk más embereknek abban, hogy kibéküljenek vele.  Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és nem hibáztatta őket a bűneik miatt. Ezt az üzenetet pedig, amely az Istennel való kibékülésről szól, ránk bízta.” (Egyszerű fordítás)


Milyen bátorító a gondolat, hogy bármilyen bűnt is követtünk/követünk el, Jézus által szabadon mehetünk Istenhez bocsánatért, aki maga is azon van, hogy helyreállítsa a megromlott kapcsolatunkat.