szerda, május 29, 2013

Bizalom Krisztusban


„Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”
(Timóteushoz írt második levél 1. fejezet 12. vers)

2011 őszén Kovács-Bíró János, Elrontott életünk megjavítható címmel tartott bibliai előadássorozatot Tapolcán. János kérésére több témához kisfilmet készítettünk, melyben a város utcáit járva kérdeztük a járókelőket a hitről, bizalomról, Biblia megbízhatóságáról, Istenről, egészségről, stb.

Mikor a bizalomról kérdezgettük az embereket, szomorú volt hallani, hogy a többség, idős és fiatal egyaránt csak önmagában bízik.

Volt olyan, aki kifejezte, hogy már a családtagjai felé sem tud bizalommal fordulni, sőt olyan is, aki felismerte, hogy még magában sem bízhat az ember. Sajnos a megkérdezettek között alig akadt, aki az Istenbe vetett bizalmáról tett bizonyságot.

S valóban az a sok személyes csalódás, melyen keresztülmegyünk, az a sok katasztrófa, ami körülöttünk zajlik (09.11.; Boston Maraton), kiöli belőlünk a bizalom és a hit csíráját. Így válik valóra Jézus jövendölése: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Luk.18:8)

Bizony kiveszőben van a Jézusban való bizalomnak az a fajtája, mely képes szenvedni, képes lemondani a pillanatnyi kényelemről, képes a földi kincseket kárnak és szemétnek ítélni, azért hogy ’Krisztust megnyerje’. (Fil.3:8)

Így Pál bátorítása Timóteus felé egyben meghívás ma feléd is; ha maradandó értékeket keresel; ha olyan barátra vágysz, aki soha sem árul el, ha életednek valódi értelmet szeretnél adni;

Gyere és mond Pállal együtt:

„Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil.3:10-12)